Tartás, idomítás, etetés
Kattints a kis háromszögekre a fejezetek megnyitásához
Vásárlás:
A vásárláskor a legfontosabb szempont, hogy a madár egészséges legyen. A beteg madár mind viselkedése, mind külleme alapján általában felismerhető. Természetesen később egy egészségesnek látszó madárról is kiderülhet, hogy valamilyen betegségben szenved mely a vásárlásig rejtve maradt, vagy éppen a vásárlással járó környezetváltozás hozta ki.
Az egészséges papagáj ha nem alszik szinte egy percre sem marad nyugton, nem borzong, nem zihál, tollai simán, rendezetten simulnak a testére, szemmel tartja a környezetét, a változásokra reagál, de nem túl idegesen. Pihenni, aludni szinte mindig egy lábon szoktak. Ha tehetjük, tenyésztőtől vásároljunk, a madárkereskedésekben mindig zsúfolt, szűk helyen vannak a madarak, valamint a kereskedő csak a minimálisan szükséges takarmánnyal eteti a madarakat. Arról nem is beszélve, hogy egyes lelketlen madárkufárok az eladásig folyamatosan gyógyszerezik a madarakat, hogy az náluk biztosan ne múljon ki. Mikor aztán a madár megvételre kerül, a gyógyszer adása megszűnik és az addig rejtve maradt betegség előjön, vagy addigra a gyógyszer roncsolta szét a madár szervezetét. Egy tenyésztő sokkal több információval is szolgálhat, hiszen õ egyedileg is ismerheti a madarait, így szokásairól, igényeiről, speciális tartási feltételeiről lényegesen többet tud mondani. Minden esetben érdeklődjünk, hogy addig mivel etették papagájt, kezdetben ettől ne térjünk el, később is csak fokozatosan álljunk át az általunk kedvezőbbnek tartott eleségre.
Ha még nincs semmilyen tapasztalatunk madártartással kapcsolatban, jobb, ha kisebb termetű madarat vásárolunk( kiváló kezdet a hullámos papagáj), majd már megismerve a papagájtartás alapelveit, beszerezhetünk egy nagyobb madarat. A papagájtartás természetesen nem ördöngösség, de azért nem árt ebben is egy kis gyakorlatra szert tenni.
Fontos még, hogy lehetőleg minél fiatalabb madarat szerezzünk be. A fiatal madarak tollazata általában fakóbb, mint a kifejlett példányoké, a szemük körüli írisz még sötétebb (nem minden fajnál), termete kisebb, a másodlagos nemi bélyegek még nem alakultak ki. A legjobb, ha olyan madarat vásárlunk, amely nem rég vált önellátóvá, vagy esetleg vállalhatjuk azt, hogy a fiókát kézzel neveljük fel, ezt azonban csak tapasztalt papagájkedvelőknek javasoljuk. A fiatal állatok könnyebben szokják meg új helyüket, gazdájukat és könnyebben szelídülnek.
A madarak elhelyezése:
Beszoktatás
A papagáj megszelídítéséhez sok idő és türelem kell. Ha fiatal korában kerül hozzánk könnyebb a dolgunk, míg egy idősebb példánynál lehet, hogy minden türelem kevés. A madarak különbséget tesznek az emberek között, tehát, ha a madár kénytelen gazdát cserélni az komoly megpróbáltatást jelent számára. Ha egy embert már elfogadott a madár, nem biztos, hogy egy másikat is elfogad, ezért felelőtlenül ne vásároljunk madarat.
Egy újonnan beszerzett madár minden bizonnyal bizalmatlan lesz velünk szemben. Nagyon ritka az, hogy rögtön elfogadná az új gazdáját, ez szinte csak a hullámos papagájnál fordul elő. A frissen beszerzett madarat helyezzük minél előbb az új helyére, melyet már érkezése előtt berendeztünk (homokot szórtunk az aljára, friss eleségről, vízről gondoskodtunk, stb), majd hagyjuk egy időre magára, hogy megszokja új környezetét. Nem célszerű viszont a madárnak az első napokban viszonylag nagy, tágas elhelyezést biztosítani, mivel ekkor még meglehetősen rémült az új helytõl, nemigen mer majd a kalitban/volierben mozogni, nem mer majd az etető és az itatóedényekhez közeledni, ami szélsőséges esetben akár végzetes is lehet. Tehát ilyenkor viszonylag szűk elhelyezés javasolt, ahol a vizes és az eleséges edénybe szinte beleüti a csőrét. Később, ha már jobban megszokott, akkor lehet számára tágasabb elhelyezést biztosítani. Hasonlóan jó, vagy jobb megoldás az eredetileg tervezett elhelyezés ideiglenes szűkítése is (pl. dróthálóval leválasztunk egy részt a kalitból/volierből), ekkor ugyanis a madár miután már megszokta az új helyét nem kerül át ismét új helyre (ami újabb stresszhelyzetet eredményez), hanem csak a már megszokott helye bővül. Az első napokban csak enni-inni adjunk neki, de lehetőleg tartózkodjunk minél többet a közelében. Ha nem mutatja a félelem jeleit, akkor már beszélhetünk is hozzá néhány szót. Mikor a madárhoz szólunk a hangunk nyugodt legyen, ez általában nyugtatólag hat rájuk, kis idő múlva az érdeklődés jeleit is mutathatja, esetleg válaszol is nekünk. Tapasztalataim szerint nyugtatólag hathat a halk, lágy zene. Lehetőleg próbáljunk "szertartásokat" kialakítani (pl. köszöntsük a madarat minden alkalommal, mikor közelítünk hozzá), mert a madarak könnyebben szokják meg a rendszeresen ismétlődő dolgokat. Ha a madár már nyugodtan viselkedik a közelünkben, akkor megpróbálhatjuk étellel kínálgatni, ez lehetőleg valami csemege legyen, amit nagyon szeret. Ezt próbáljuk először csak a rácson keresztül adni neki, bár nem biztos, hogy mer majd közelíteni, hiszen itt neki kell kezdeményezni. Ha nem közelít, de nyugodtan viselkedik, akkor próbáljuk meg a kalitkába benyúlva közvetlenül odaadni neki a csemegét. Az első kontaktus nagyon lényeges, ezért erre különösen figyeljünk oda. A kínált eleség legyen viszonylag nagy, hogy a madár azt a kezünkben jól lássa, a közelítést pedig egészen lassan tegyük meg. Ha elfogadta, akkor a kezünket húzzuk vissza, mert szinte biztos, hogy megpróbál eltávolodni. Ha a madár már nyugodt a közelünkben, de azért az eleséget huzamosabb próbálkozás után sem hajlandó elfogadni tőlünk, akkor próbáljuk inkább reggel kínálgatni, mivel az reggel a madarak mindig éhesek. Ha már ismételten elfogadja kezünkből közvetlenül ételt, akkor megpróbálhatjuk botra csábítani (nem kézre!). Ha ott nyugodtan ül, akkor már a bot segítségével kiemelhetjük a helyéről, megengedhetjük neki, hogy egy kicsit felderítse a szobát, stb. Várjuk meg míg a madár közelít hozzánk! Ha ez bekövetkezett, tegyünk úgy, mintha semmi nem történt volna. Ha madárral foglalkozunk a mozgásunk legyen mindig nyugodt, a hirtelen mozdulat csak káros lehet. A madár bizalma felénk így napról-napra nagyobb lesz. Egy idő után megpróbálhatjuk megérinteni a madarat (pl. kínálgatás után), és lassan megsimogatni a fejét. A madarak nagyon szeretik, ha a tarkójukat vakargatják. Ezután már megpróbálhatjuk nem a botra, hanem kézre csábítani a papagájunkat. Ha a madár kézre ül, akkor elfogadott bennünket. Minden madár külön jellem. A beszoktatásnál, szelídítésnél, mindig figyeljük a madár reakcióit. Ha már egy "lépcsőt" jól vesz a madár, akkor próbálkozzunk a következővel. Ha félénk madárral foglalkozunk, akkor soha ne magasodjunk a madár fölé. A madár minimum szemmagasságban legyen, vagy feljebb. Ne nézzük meredten a madarat, az idegesítheti. Próbáljunk nemtörődöm viselkedést mutatni a foglalkozás közben. Kínálgatás közben pl. nézelődhetünk, vakarózhatunk, ásíthatunk, stb, hogy a madár ne érezze azt, hogy rá figyelünk. A csemege csak "véletlenül" van a kezünkben és - mit ad isten? - éppen felé nyújtottuk. Hozzáérni eleinte ne akarjunk később is csak kínálgatás közben.
Ha a madarunkat kiengedtük a kalitból valószínűleg vissza fog menni magától is. Ne adjunk neki máshol enni, csak a megszokott helyén, így, ha más nem, az éhség vissza fogja csábítani. Ha ezt az időt nem tudjuk kivárni, a szokásos kínálgatással próbálkozhatunk. Ha a madár másik helyiségbe repült át, akkor ott sötétítsünk el, míg a helyén csináljunk több fényt - a madarak szívesebben tartózkodnak a világosabb helyen. A madár megfogására csak a végső esetben szorítkozzunk. Ekkor a nagyobb fajok esetében védekezzünk kesztyűvel a csípése ellen. A megfogásnál akkor járunk el kíméletesen, ha azt határozottan, gyorsan csináljuk.
Tartás
Etetés
2017.01.23 15:34
Vissza a főlapra