Tartás, idomítás, etetés


Show details for Vásárlás:Vásárlás:
Hide details for Vásárlás:Vásárlás:

A vásárláskor a legfontosabb szempont, hogy a madár egészséges legyen. A beteg madár mind viselkedése, mind külleme alapján általában felismerhető. Természetesen később egy egészségesnek látszó madárról is kiderülhet, hogy valamilyen betegségben szenved mely a vásárlásig rejtve maradt, vagy éppen a vásárlással járó környezetváltozás hozta ki.
Az egészséges papagáj ha nem alszik szinte egy percre sem marad nyugton, nem borzong, nem zihál, tollai simán, rendezetten simulnak a testére, szemmel tartja a környezetét, a változásokra reagál, de nem túl idegesen. Pihenni, aludni szinte mindig egy lábon szoktak. Ha tehetjük, tenyésztőtől vásároljunk, a madárkereskedésekben mindig zsúfolt, szűk helyen vannak a madarak, valamint a kereskedő csak a minimálisan szükséges takarmánnyal eteti a madarakat. Arról nem is beszélve, hogy egyes lelketlen madárkufárok az eladásig folyamatosan gyógyszerezik a madarakat, hogy az náluk biztosan ne múljon ki. Mikor aztán a madár megvételre kerül, a gyógyszer adása megszűnik és az addig rejtve maradt betegség előjön, vagy addigra a gyógyszer roncsolta szét a madár szervezetét. Egy tenyésztő sokkal több információval is szolgálhat, hiszen õ egyedileg is ismerheti a madarait, így szokásairól, igényeiről, speciális tartási feltételeiről lényegesen többet tud mondani. Minden esetben érdeklődjünk, hogy addig mivel etették papagájt, kezdetben ettől ne térjünk el, később is csak fokozatosan álljunk át az általunk kedvezőbbnek tartott eleségre.
Ha még nincs semmilyen tapasztalatunk madártartással kapcsolatban, jobb, ha kisebb termetű madarat vásárolunk( kiváló kezdet a hullámos papagáj), majd már megismerve a papagájtartás alapelveit, beszerezhetünk egy nagyobb madarat. A papagájtartás természetesen nem ördöngösség, de azért nem árt ebben is egy kis gyakorlatra szert tenni.
Fontos még, hogy lehetőleg minél fiatalabb madarat szerezzünk be. A fiatal madarak tollazata általában fakóbb, mint a kifejlett példányoké, a szemük körüli írisz még sötétebb (nem minden fajnál), termete kisebb, a másodlagos nemi bélyegek még nem alakultak ki. A legjobb, ha olyan madarat vásárlunk, amely nem rég vált önellátóvá, vagy esetleg vállalhatjuk azt, hogy a fiókát kézzel neveljük fel, ezt azonban csak tapasztalt papagájkedvelőknek javasoljuk. A fiatal állatok könnyebben szokják meg új helyüket, gazdájukat és könnyebben szelídülnek.


Show details for A madarak elhelyezése:A madarak elhelyezése:
Hide details for A madarak elhelyezése:A madarak elhelyezése:
Ez a fejezet Dr. Romhányi Attila: A Föld papagájai c. könyvében található információkra alapul, az én kiegészítéseimmel.
Az elhelyezésre három lehetőségünk van:
1. Kalitka
2. Röpde (volier)
3. Madárszoba

Ha tehetjük a madarunk méretétől függetlenül szerezzünk be akkora kalitkát, amekkorát csak el tudunk helyezni, peresze a józan ész határain belül, hiszen a madár a szoba dísze is lehet jó elhelyezésnél, de pl. egy 1 x 1 x 1 méteres kalitban egyetlen hullámos papagájt elhelyezni nem célszerű. A kalitkák minimális mérete a madarak részletes ismertetésénél található, már amelyikhez tudtam ajánlást szerezni. Ha a madarat kalitban tartjuk, lehetőleg minél többet engedjük ki egy kicsit szabadon repkedni a lakásban. Ha ezt nem tehetjük meg, akkor az ajánlott minimális kalit méretnek minimum a kétszeresét biztosítsuk madarunk számára. Bár a papagájok nagyon jó alkalmazkodási képességekről tesznek tanúbizonyságot, legyen az elsődleges szempont a madarunk jó közérzete. A kalitkák méretei egy madárra vonatkoznak, ha párban tartjuk őket, akkor az eredeti méret négyszeresét ajánljuk.
A kalitka anyaga bármilyen nem rozsdásodó fém (pl. nikkelezett acélhuzal) legyen. A fából készült kalitkát papagájaink szétrághatják. Nem alkalmas továbbá az olajfestékkel, vagy bármilyen más mérgező anyaggal rozsdamentesített kalit sem, mivel ezek az anyagok kapaszkodás közben a madár szervezetébe jutva a pusztulását okozhatják. Praktikus, ha a kalitka kihúzható fiókkal rendelkezik, ezáltal a takarítás lényegesen könnyebb lesz. Ha a kalitka alul 5 - 10 cm-es magasságig körbe van borítva üveggel, vagy műanyaggal, kevesebb szemét hullik ki belőle. A kalit aljára homokot terítsünk. Sokan javasolják még a Zeovitot, ami egy ásványi eredetű madáralom. Ennek szagtalanító hatása kiváló, viszont van egy nagy hibája: bár apró kavicsos formában forgalmazzák, mégis nagyon porzik. A madár repülése közben kavart szél ezt a port felkapja és beteríti az egész szobát, ráadásul ezt a madár is beszippantja, ami nem egészséges, hiszen ha a por a légzsákokba jut, hát onnan már nagyon nehezen távozik.
A kaliton belül legyen etető- és itatóedény, ha lehet, a különféle eleségeknek külön-külön edénye legyen. A kalitokat általában két ugrópálcával forgalmazzák. Ezeket csak akkor hagyjuk meg, ha fából készültek, ha műanyag pálcák, akkor inkább helyettesítsük ezeket megfelelő méretű faágakkal. Az ülőrudak átmérője akkora legyen, hogy a madár azt félig tudja átfogni, ebben az esetben ugyanis a karmai normálisan kopnak. A kalitkának legyen a lakáson belül egy állandó helye, melyet a nap valamely szakában érje a napfény, ne legyen huzatos, füstös helyen. Lehetőleg ne legyen a televízióval szemben, mert bár néhány madár szívesen nézi a televíziót, másokat kifejezetten idegesít a vibrálása. (A madarak szeme egy másodperc alatt jóval több képkockát (50-80) tud elkülöníteni egymástól, mint az ember). Egy egyedül tartott madár ne legyen "nyugodt" helyen, a madarak igénylik a család közelségét. A kalitkát természetesen a nap folyamán áthelyezhetjük, kivihetjük a kertbe, erkélyre, stb. Ha a szabadban helyezzük el, mindig legyen a kalitkában árnyékos rész.
A kalitka mindig legyen négyszög alapterületű, a kerek kalitkák bár szépek, de a madarat nyomasztják. Általában, ha a madár számára megfelelő kalitot keresünk, akkor tartsuk szem előtt a következő szempontokat: Általában egy kalit mérete akkor elegendő minimálisan, ha a magassága kétszerese a madár testhosszának, a hossza a háromszorosa, a szélessége pedig a szárnyak fesztávolságánál egy kicsit nagyobb. Néhány kalit méret (Forrás: Dr. Romhányi: A Föld papagájai):
Hullámos papagáj:
50 x 30 x 40 cm
Nimfapapagáj, rozellák, kis-Sándor:
75 x 40 x 50 cm
Nagy Sándor, Pennant:
100 x 60 x 60 cm
Jákó, amazon, kis sárgabóbítás kakadu:
120 x 60 x 80 cm
Nagytestű ara:
100 x 60 x 160 cm
Ezek szeretném hangsúlyozni, hogy a minimális méretek. Kalit méretekre nincs általános szabály (a fenti ajánlás is csak közelítés), mivel minden papagáj külön jellem, ezért egy fajon belül az egyes egyedek mozgásigényében nagy eltérések lehetnek. Az itt ajánlott kalitkákban a madarak már arra legalább lehetőséget kapnak, hogy a szárnyaikkal csapkodjanak egy kicsit.

A volier lényegét tekintve egy nagy kalitka. Ez lehet szobai és kerti. A szobai volier váza általában vasrúd, oldala drótfonat. Az ajánlott méretaránya 4:2:3 legyen, ebből a szélesség 80 - 100 cm, a többi ennek, illetve a lakás adottságainak függvénye. Az alját úgy képezzük ki, hogy oda homokot teríthessünk. Az ajtaja lehetőleg teljes magasságú legyen, így könnyebb takarítani, valamint a madár sem töri össze a farktollait, ha ki-be jár az ajtón. Célszerű kerekekre szerelni a könnyebb mozgathatóság érdekében.
A kerti volier lényegében olyan mint a szobai, csak sokkal nagyobb lehet. Ezeket kettős fallal kell körülvenni, melyek közül a belső fal legyen az erős (2-3 mm átmérőjű) drótfonat, a külső pedig 1mm átmérőjű drótfonatból készüljön. A két fal között legalább 30 cm távolság legyen. Erre azért van szükség, hogy a rágcsálókat, ragadozókat, egyéb állatokat biztonságos távolságban tudjuk a madarainktól. Építésekor figyeljünk arra, hogy a madarainkat az időjárás minden viszontagságától óvnunk kell. Az esőt ugyan a madaraink szeretik, de azért legyen a röpdében fedett rész, mely alá az eső, vagy a tűző nap elől elbújhatnak. A röpdén a szél ne tudjon keresztülfújni, ezért három oldala legyen valamilyen szilárd anyag, és csak a negyedik legyen borítva drótfonattal (ez lehetőleg a déli oldal legyen). Hasznos ha ezen felül még valamilyen egyéb védelemről is gondoskodunk, ilyen pl. a védőházikó, ahová a madarak a vihar, vagy a hideg elől el tudnak bújni. A tető ne legyen teljesen fedett, hanem csak kb. a feléig, kétharmadáig, hogy a madaraink a nyári esőket, napsütést kedvükre élvezhessék. A védőházikót célszerű akkorára tervezni, hogy az esetleg téli szállásként is megfeleljen.

A madárszoba egy külön a madarainknak berendezett szoba, melyben azok szabadon vannak. Ez lehetőleg legyen déli fekvésű, hogy minél több fényt kapjon. A legideálisabb, ha ehhez a szobához egy erkély is csatlakozik, ekkor ezt is tegyük a szoba részévé, mint egy kis külső röpdét. Ha ez nem áll a rendelkezésünkre, az ablakot ebben az esetben is alakítsuk át olyanná, hogy az nyáron mindig nyitva lehessen. Az ablakot egyébként belülről drótfonattal kell beborítani, hogy a madaraink ne repüljenek neki, ne tudják kitörni az üveget, stb.


Show details for BeszoktatásBeszoktatás
Hide details for BeszoktatásBeszoktatás

A papagáj megszelídítéséhez sok idő és türelem kell. Ha fiatal korában kerül hozzánk könnyebb a dolgunk, míg egy idősebb példánynál lehet, hogy minden türelem kevés. A madarak különbséget tesznek az emberek között, tehát, ha a madár kénytelen gazdát cserélni az komoly megpróbáltatást jelent számára. Ha egy embert már elfogadott a madár, nem biztos, hogy egy másikat is elfogad, ezért felelőtlenül ne vásároljunk madarat.
Egy újonnan beszerzett madár minden bizonnyal bizalmatlan lesz velünk szemben. Nagyon ritka az, hogy rögtön elfogadná az új gazdáját, ez szinte csak a hullámos papagájnál fordul elő. A frissen beszerzett madarat helyezzük minél előbb az új helyére, melyet már érkezése előtt berendeztünk (homokot szórtunk az aljára, friss eleségről, vízről gondoskodtunk, stb), majd hagyjuk egy időre magára, hogy megszokja új környezetét. Nem célszerű viszont a madárnak az első napokban viszonylag nagy, tágas elhelyezést biztosítani, mivel ekkor még meglehetősen rémült az új helytõl, nemigen mer majd a kalitban/volierben mozogni, nem mer majd az etető és az itatóedényekhez közeledni, ami szélsőséges esetben akár végzetes is lehet. Tehát ilyenkor viszonylag szűk elhelyezés javasolt, ahol a vizes és az eleséges edénybe szinte beleüti a csőrét. Később, ha már jobban megszokott, akkor lehet számára tágasabb elhelyezést biztosítani. Hasonlóan jó, vagy jobb megoldás az eredetileg tervezett elhelyezés ideiglenes szűkítése is (pl. dróthálóval leválasztunk egy részt a kalitból/volierből), ekkor ugyanis a madár miután már megszokta az új helyét nem kerül át ismét új helyre (ami újabb stresszhelyzetet eredményez), hanem csak a már megszokott helye bővül. Az első napokban csak enni-inni adjunk neki, de lehetőleg tartózkodjunk minél többet a közelében. Ha nem mutatja a félelem jeleit, akkor már beszélhetünk is hozzá néhány szót. Mikor a madárhoz szólunk a hangunk nyugodt legyen, ez általában nyugtatólag hat rájuk, kis idő múlva az érdeklődés jeleit is mutathatja, esetleg válaszol is nekünk. Tapasztalataim szerint nyugtatólag hathat a halk, lágy zene. Lehetőleg próbáljunk "szertartásokat" kialakítani (pl. köszöntsük a madarat minden alkalommal, mikor közelítünk hozzá), mert a madarak könnyebben szokják meg a rendszeresen ismétlődő dolgokat. Ha a madár már nyugodtan viselkedik a közelünkben, akkor megpróbálhatjuk étellel kínálgatni, ez lehetőleg valami csemege legyen, amit nagyon szeret. Ezt próbáljuk először csak a rácson keresztül adni neki, bár nem biztos, hogy mer majd közelíteni, hiszen itt neki kell kezdeményezni. Ha nem közelít, de nyugodtan viselkedik, akkor próbáljuk meg a kalitkába benyúlva közvetlenül odaadni neki a csemegét. Az első kontaktus nagyon lényeges, ezért erre különösen figyeljünk oda. A kínált eleség legyen viszonylag nagy, hogy a madár azt a kezünkben jól lássa, a közelítést pedig egészen lassan tegyük meg. Ha elfogadta, akkor a kezünket húzzuk vissza, mert szinte biztos, hogy megpróbál eltávolodni. Ha a madár már nyugodt a közelünkben, de azért az eleséget huzamosabb próbálkozás után sem hajlandó elfogadni tőlünk, akkor próbáljuk inkább reggel kínálgatni, mivel az reggel a madarak mindig éhesek. Ha már ismételten elfogadja kezünkből közvetlenül ételt, akkor megpróbálhatjuk botra csábítani (nem kézre!). Ha ott nyugodtan ül, akkor már a bot segítségével kiemelhetjük a helyéről, megengedhetjük neki, hogy egy kicsit felderítse a szobát, stb. Várjuk meg míg a madár közelít hozzánk! Ha ez bekövetkezett, tegyünk úgy, mintha semmi nem történt volna. Ha madárral foglalkozunk a mozgásunk legyen mindig nyugodt, a hirtelen mozdulat csak káros lehet. A madár bizalma felénk így napról-napra nagyobb lesz. Egy idő után megpróbálhatjuk megérinteni a madarat (pl. kínálgatás után), és lassan megsimogatni a fejét. A madarak nagyon szeretik, ha a tarkójukat vakargatják. Ezután már megpróbálhatjuk nem a botra, hanem kézre csábítani a papagájunkat. Ha a madár kézre ül, akkor elfogadott bennünket. Minden madár külön jellem. A beszoktatásnál, szelídítésnél, mindig figyeljük a madár reakcióit. Ha már egy "lépcsőt" jól vesz a madár, akkor próbálkozzunk a következővel. Ha félénk madárral foglalkozunk, akkor soha ne magasodjunk a madár fölé. A madár minimum szemmagasságban legyen, vagy feljebb. Ne nézzük meredten a madarat, az idegesítheti. Próbáljunk nemtörődöm viselkedést mutatni a foglalkozás közben. Kínálgatás közben pl. nézelődhetünk, vakarózhatunk, ásíthatunk, stb, hogy a madár ne érezze azt, hogy rá figyelünk. A csemege csak "véletlenül" van a kezünkben és - mit ad isten? - éppen felé nyújtottuk. Hozzáérni eleinte ne akarjunk később is csak kínálgatás közben.
Ha a madarunkat kiengedtük a kalitból valószínűleg vissza fog menni magától is. Ne adjunk neki máshol enni, csak a megszokott helyén, így, ha más nem, az éhség vissza fogja csábítani. Ha ezt az időt nem tudjuk kivárni, a szokásos kínálgatással próbálkozhatunk. Ha a madár másik helyiségbe repült át, akkor ott sötétítsünk el, míg a helyén csináljunk több fényt - a madarak szívesebben tartózkodnak a világosabb helyen. A madár megfogására csak a végső esetben szorítkozzunk. Ekkor a nagyobb fajok esetében védekezzünk kesztyűvel a csípése ellen. A megfogásnál akkor járunk el kíméletesen, ha azt határozottan, gyorsan csináljuk.


Show details for TartásTartás
Hide details for TartásTartás

Az egyedül tartott madár sok odafigyelést, törődést igényel, mert ha ezt nem kapja meg, akkor unatkozni, fog és mindenféle - általában nem kívánt - pótcselekvésekbe menekülhet. Ezért a madarunk szórakoztatásáról nekünk kell gondoskodnunk. Ezt rendszeres foglalkozással és játékokkal érhetjük el. Sokan ellene vannak a papagájjátékoknak, nekem az a tapasztalatom, hogy a párban tartott madarak is szívesen játszanak, hát még a magányosan tartott madár. A játékoknál persze tartsunk be azért egy ésszerű határt, pl. ennyire telezsúfolni egy kalitkát nem ajánlott (itt már csak a madárnak nem jutott hely :-) :

A játékoknál fokozottan figyeljünk arra, hogy a madarunk testi épségét, egészségét ne veszélyeztesse. Nagyszerű játékszer pl. a hinta, azt szinte minden madár szereti, de a fenti képről is elleshetünk egy-két ötletet. Kisebb madarak számára a szakboltokban kapható papagájjátékok kiváló szórakozást nyújthatnak (tükör, csengő, labda, stb), a nagyobb fajok remekül elszórakoznak pl. krómozott láncokkal, erős kötelekkel. A fenti volier mellesleg egy ara számára elég nagy, ha rendszeresen ki van engedve. A volier tetején ülőfát láthatunk, amit a madarak nagyon kedvelnek, az arák szinte el sem mozdulnak innen, úgyhogy ajánlott oda is etető- és itatóedényt felszerelni.
A papagájjátékok csak arra valók, hogy a madár akkor is el tudja magát foglalni, ha éppen nem érünk rá vele foglalkozni. Az egyedül tartott madár számára nagyon fontos a rendszeres foglalkozás. A foglalkozás lényegében már a beszoktatáskor kezdődik, egyik lényeges eleme a kézből etetés. Foglalkozni, játszani csak teljesen kézhez szokott madárral lehet. Foglalkozás közben esetleg kisebb mutatványokat is megtaníthatunk a madarunknak, vagy beszédre is taníthatjuk. Idomításnál ne feledkezzünk meg arról, hogy a madarak nem hagyják magukat kényszeríteni, tehát erővel semmit nem érünk el náluk (ellentétben pl. a kutyákkal), sőt az egész addigi munkánk veszhet oda, ha megpróbálunk erőszakot alkalmazni. Arról nem is beszélve, hogy a foglalkozásra azért van szükség, hogy a madarunk jól érezze magát (No meg persze mi is), tehát a foglalkozás legyen minél játékosabb. Erre általános szabályt nem lehet felállítani, a játékok maguktól fognak kialakulni köztünk és a papagájunk között. Ez könnyebben fog menni, mint az gondolnánk, hiszen a papagájok nagyon szeretnek játszani, és legalább olyan találékonyak ezen a téren, mint mi. A beszédre tanítás viszonylag egyszerű dolog: A megtanítani kívánt szót addig ismételgessük a papagájunk előtt, amíg az utánozni nem kezdi. Ezt lehetőleg mindig úgy csináljuk, hogy a madár érezze azt, hogy ez most neki szól. (ültessük pl. a kezünkre és emeljük közel a szánkhoz). Mikor már egy szót jól ismétel meg, akkor próbálhatunk neki új szavakat tanítani, mindig egyenként és a régieket is ismételgetve. Ezzel a módszerrel egész mondatokat is megtaníthatunk a madarunknak.
A madarainknak rendszeresen biztosítsunk fürdési lehetőséget. Ezt sokan kihagyják, pedig a madarak igénylik, szeretik a fürdőzést. Ha a madarunk magától nem fürdik, a permetezést attól még szívesen fogadja. A permetezést a szobanövényekhez használt permetezővel, langyos vízzel végezzük. A permetet állítsuk egészen finomra, porszerűre. Permetezés közben a szórófejet ne közvetlenül a madárra, hanem fölé irányítsuk, így a víz a madarat természetes úton éri és az egészen félénk madarak sem ijednek meg. Ajánlott hetente kétszer - háromszor permetezni, de naponta is megtehetjük. A madár tollazatát ne áztassuk teljesen át, mert megfázhat. Ha a madaraink megszokták, később már örömmel veszik a rendszeres fürdőzést. Úgy tűnik, hogy a rendszeresen fürdőző madarak közül kevesebb a tolltépdesős madár.
A madarak tartásánál alapkövetelmény a tisztaság, ezért madaraink kalitjait naponta takarítsuk. Ha ezt nem tudjuk megtenni, akkor is törekedjünk a minél gyakoribb takarításra. A rendszeres takarításon kívül havonta, kéthavonta nem árt valamilyen fertőtlenítőszerrel lemosni a kalitkát. (Ez persze igaz volierre, madárszobára is). Ilyenkor az ülőrudakat, játékokat, stb. se hagyjuk ki.
Madaraink számára különböző etető és itatóedényeket szerezhetünk be, de készíthetünk házilag is. A kisebb fajok esetében megfelel a műanyagból készült edény, de a nagyobb fajoknál már fémből készült edényekről kell gondoskodnunk, mert a műanyagot a madár szétszedi, összeroppantja. Az etető és itatóedénynél szintén fontos szempont, hogy a madarunk egészségét ne veszélyeztesse (nem rozsdásodó, mérgező anyagot nem tartalmazó, könnyen tisztítható, stb). Mivel általában a főeleséget egy nap egyszer szoktuk a madarainknak adni, ezért az etető és az itatóedény legyen akkora, hogy a madaraink egy napi szükségletét fedezze. Lehetőleg a különböző eleségeknek külön-külön etetőedényt biztosítsunk (tehát külön a mageleségnek, és külön a lágy- és gyümölcseleségnek). A lágyeleséges edényt minden etetésnél mossuk el, a mageleségest elegendő hetente egyszer. Minden nap kapjanak a madarak friss vizet. Kisebb fajokhoz lehet kapni önetetőket, ezek nagyon praktikusak, hiszen ezekbe akár 2 - 3 napi eleség is belefér.
Sokan úgy tartják, hogy a madarat csak akkor engedjük szabadon a szobában, ha mi is ott vagyunk vele, mert így a szabadságot mindig velünk kapcsolja össze. Nálam a hullámos papagájaim állandóan kijárhattak a kalitkájukból, csupán éjszakára zártam be őket, és nem tapasztaltam semmi hátrányát a dolognak. Ha így döntünk, akkor persze "madárbiztossá" kell tennünk a szobát: el kell pakolnunk minden olyan tárgyat, amivel megsértheti magát, illetve azokat, amelyekben nem szeretnénk, ha kárt tenne. Meg kell szüntetnünk az összes lehetséges veszélyforrást, valamint készüljünk fel arra, hogy a papagáj esetleg kárt tehet a bútorainkban, vagy egyéb tárgyainkban. Ha a madár szabadon van a szobában, ablak, ajtó legyen becsukva, függöny behúzva. Lehetőségeink szerint legyen a madarunk minél többet szabadon.

Show details for EtetésEtetés
Hide details for EtetésEtetés

A papagájok etetése a magevő fajoknál viszonylag egyszerű dolog. Az etetésnél próbáljuk meg elkerülni az egyoldalú táplálást, mivel az hiánybetegségekhez vezethet. Legyen a kapott eleség minél változatosabb.
A madaraknak szükségük van fehérjére, zsírra és szénhidrátra, valamint vitaminokra, ásványi nyomelemekre. Az alaptakarmányként adott magvak többnyire szénhidrátot tartalmaznak. A madarak zsírigénye csekély, fehérjéről általában külön kell gondoskodnunk. A nagyobb testű papagájoknak adott napraforgómag pl. 22% zsírt, 21% szénhidrátot, 16% fehérjét tartalmaz. A kendermagban és a lenmagban a fentinél még 10 százalékkal több zsír van, ezért ezekből csak keveset adjunk. Diót, mogyorót csak mértékkel adjunk, mivel ezeknek igen magas a tápértéke.
Ügyeljünk arra, hogy a magvak egészségesek legyenek. Erről a legkönnyebben a magok csíráztatásával győződhetünk meg: tegyünk a magvakat egy kis tálba, öntsünk rá annyi vizet, hogy ellepje a magokat, majd tegyünk sötét és meleg helyre. 1 - 2 nap után az egészséges magvak csírázása megindul ( a magokon kis fehér csúcsocskák jelennek meg). A csíráztatott magvakat általában a madarak nagyon szeretik, ezért rendszeresen is adhatjuk. Mielőtt azonban a csíráztatott magvakat odaadjuk nekik, mossuk át azokat, majd szárítsuk meg. Csíráztatás közben ajánlott a vizet naponta cserélni.
Magok mellett a madarainknak adjunk gyümölcsöket is. A papagájok minden édes gyümölcsöt szeretnek. Az alma szinte alaptakarmánynak számít, ha mást nem is, azt mindig kapjanak. A csonthéjas magokat tartalmazó gyümölcsöket (pl. cseresznye, meggy) mindig kimagvazva adjuk, mert egyrészt ezek héja ciánt is tartalmaz, másrészt, ha a madár esetleg lenyeli a magot (pl. cseresznyemag), az megakadhat a torkán, vagy máshol az emésztőcsatornában. Adhatunk vastag héjas gyümölcsöket is (narancs, citrom, banán), de ezeket mindig meghámozva.
Zöldeleségnek sárgarépát, salátát, rügyeket, zellerlevelet, spenótot, uborkát, zöldborsót, tyúkhúrt adhatunk. Ezen kívül adhatunk még főtt céklát, sült tököt, főtt burgonyát is. Gyümölcsöt, zöldeleséget csak alaposan átmosva adjunk.
Az ásványi anyagok adásához használhatjuk a szépiát, amely a tintahal mészváza, vagy helyette a műszépiát. Ez mindig legyen a madarak előtt, Ez főleg meszet tartalmaz, ezért az egyéb ásványi anyagok beviteléhez használjuk a kereskedelmi forgalomban kapható készítményeket.
Nagyon fontos a lágyeleség. Ezt ajánlott mindig frissen készíteni, mert - különösen melegben - gyorsan romlik, ezért mindig csak annyit készítsünk belőle, amennyit a madaraink elfogyasztanak. Néhány óra múlva a maradékot távolítsuk el. A lágyeleség készítésekor a lényeg az, hogy állati fehérje valamilyen formában mindig legyen benne.
(Forrás: Dr. Romhányi: A Föld papagájai):
Etetési sémák:
Magok keverési aránya %-ban
I
Hullámos
II
Agapornisok
III
Rozella
IV
Amazon
V
Ara, kakadu
Köles
60
40
25
10
-
Fénymag
30
20
20
10
-
Napraforgómag
-
20
25
40
70
Zab
10
10
20
10
10
Kendermag
-
5
5
5
5
Lenmag
-
5
5
5
-
Búza
-
-
-
5
-
Árpa
-
-
-
5
-
Kukorica
-
-
-
5
10
Dió, mogyoró
-
-
-
5
5
A lágyevő fajok etetése (pl. a lórifélék családja) ennél egy kicsit bonyolultabb dolog, hiszen ezek a madarak nem maggal, hanem pl. nektárral virágporral, gyümölcsökkel táplálkoznak. Csőrük a táplálék aprításában nem vesz részt, ezért magvakkal nem etethetők.

Mivel ezek az eleségek gyorsan romlanak, ezért inkább naponta kétszer etessünk, valamint az eleség 2 óránál tovább ne legyen a madár előtt, A tisztaság ezeknél a fajoknál még fontosabb, mint a magevő fajoknál. Az etetőedényt minden alkalom után mossuk el.

2017.01.23 15:34
Vissza a főlapra
websas.hu