Kedves Emese!
Nimfával nincs tapasztalatom, de a kongónkat már úgy vettük meg, hogy utálta a nőket. Pár hónap alatt jutottam csak el vele addig, hogy adhattam neki falatokat a volierébe és nem röpködött eszementen amikor én cseréltem az etető edényeit. Egy-két hete megtört a jég: a férjem kiengedte a kongót, ment elmosni az edényeit, én meg mivel végeztem már a többi madár ellátásával, leültem jégkrémezni. A kongó meg ahelyett, hogy ment volna a férjem vállán mosogatni vele, óvatosan a kezemre röppent és nézett rám. Megsímogattam a fejét, a hátát, adtam neki egy pici háztartási keksz darabot, ő pedig kényelmesen eszegetett a kezemen. Na a sok szöveg lényege, hogy mint sokan írták már, meg kell találni a kedvenc falatot, és türelem, végtelen türelem kell a szelidítéshez. Arra gondoltam, hogy talán az is segített, hogy nem foglalkoztam vele, nem görcsöltem, hogy nem áll szóba velem, hanem megvártam, hogy ő akarjon közelíteni.
|