Szia Don! Na, tudod ki fogja ezentúl dícsérni a fényképezőgéped és a beállításaid! :))) Szerintem pont úgy jó a "szörny" kép, ahogy van.
A kínagyerek remekül van, igazi gazfickó, vagyis inkább most már úgy tűnik, hogy gazleány. Nagyon aranyos, kedves, de csak addig, amíg neki tetszik, utána jön a duzzogás, nyekergés, üvöltözés, ha vmi nem tetszik neki. Mondjuk nem lep meg a dolog, a szakállas pont ilyen volt. :) Egész nap képes rajtam csücsülni, rohangálni, ha az ágyamon fekszem képtelen megállni, hogy valamely végtagomon ne élezze a csőrét és körmeit. Ez egy ideig aranyos, de amikor sunyin, a könyv háta mögött megostromolta a talpamat, akkor nem tudtam eldönteni, hogy sírjak v. nevessek, mindenesetre elkaptam a grabancát... szerencsére nem haragtartó. Most kipróbáltunk vmi újat, kutya kekszet kap és imádja, jó kemény, rághatja, morzsálhat vele és még az ize is tetszik neki. Mostanában új passziója a gombok szadizása az ágyneműn, ruhákon, annyira akaratos, hogy még azt is eltűri, ha közben simogatom a hátát, igaz höröh- morog, de a gombot nem ereszti, inkább forog körülötte :))) Továbbra is egyetlen problémám vele a hihetetlen mennyiségű pottyantás amit produkál, ráadásul rajtam, sőt azt hiszem csak rajtam szereti végezni, tegnap az asztalomról felmászott a vállamra, elvégezte a dolgát, majd visszamászott. Hát nem kedves. Éjszakánként 2-3 x felébreszt annak a hangja, ahogy földetér az alkotása, egyszerűen nem értem, hogy fér bele ennyi. Ok,bocsi a kellemetlen témáért, de hát ez is hozzátartozik a papihoz :) Egyenlőre ennyi, még tartogatok történeteket későbbre is! üdv Tom
|