Szia Vera,
Jakod egy trauman ment keresztul, nem varhatod el tole hogy elokerulese utan
mar rogton olyan legyen mint ha semmi sem tortent volna. Figyeld hogy nem e
fazott meg, nem e tusszog, beszelgess vele, kinald neki kedvenc falatait es
legy turelemmel. Mikor en hoztam az uj fiokat a hazhoz, mar napokkal elotte
mondtam az enyeimnek hogy jon egy bebi es hogy legyenek jo hozza. Az
erkezesekor bemutattam nekik a bebit. A jakommal viszont ereztettem hogy o
marad tovabbra is az "alfa madar", eloszor megyek hozza etetni, eloszor
koszonok neki es semmivel sem kap kevesebb torodest mint a fioka. Igy hala
istennek minden tovabbra is harmonikus, befogadtak az uj jovevenyt minden gond
nelkul. A jakod ha hiszed ha nem, sok mindent megert amit kommunikalni
probalsz neki. Konnyen felveszi az ember hangulatat, lelki allapotat....es
allandoan figyel. Nagy barat a ket madar soha nem lesz, a kakadum es a jakom
jatszanak ugy hogy altalaban csak az egyik van kint es atmegy hozza a
ketrecere. Ott racson keresztul dumalgatnak egy kis ideig egymast tollat
tisztitgatjak de utana mindig valamin osszekapnak de legalabb a szabadon
levonek lehetosege van "tovabb lepni" mielott megkezdodne a verfurdo.
Sok szerencset,
Csilla
U.i.: Mostanaban eleg gyakran szolok hozza a forumhoz. Szeretnem tudatni
veletek hogy hozzaszolasaim tapasztalatbol erednek na meg sok konyvet, ujsagot
olvasok bongeszek a papagaj tartassal kapcsolatban. Ennek ellenere nem tartom
magam szakertonek, leveleimet viszont csupa jo szivbol es segito szandekkal
irom, mivel szeretnem hogy mindenkinek legalabb annyi orome teljen e
csodalatos, inteligens joszagokbol, "csalad tagokbol" mint ahogy nekem.
Tisztelt Fórum!
Lakásban tartott jákóval rendelkezem. A problémám a következô: nyaralni voltunk
egy Balaton-felvidéki faluban, Mázli az udvaron, kalitkában. A rosszul lakatolt
ajtót kinyitva pénteken (13-án) szürkületkor kirepült, és eltúnt. Vasárnap
estig kerestük, hiába. Sem tollnyom, sem hang. Ráadásul nagyon hideg is volt,
esôs, szeles borús idô. Vasárnap este be kellett látnom, hogy minden hiába.
Lefoglaltam egy fehér bóbitás kakadut. Hétfôn délben jött a hír, hogy befogták
a jákót, kb. 2 km-re, a falu szélén. Ránézésre elélg jól nézett ki, rögtön
adtam neki kaját, vizet, meleget. Evett, ivott, aludt. Úgy túnik, hogy jól van,
de nem merem elbízni magam. Hétfôn este hazajöttünk Pestre, azóta az állapota
változatlan, eszik, iszik, de a kedélye valahogy nem javul. Ugyan megszólalt,
de nem beszél úgy és annyit, mint régebben. Kérdésem, hogy mit tehetnék még
érte?
A másik probléma, hogy a kakadut nem tudtam, és nem is akartam visszamondani. ô
egy etetôs fióka, akivel nyilván sokat kell foglalkozni. Hogyan szoktassam
össze ôket, hogyan csináljam, hogy egyikük se sérüljön lelkileg?
Remélem, hogy tudtok némi tanáccsal szolgálni.
Köszönettel: Vera
|