Tapasztalatom szerint a jákót nem kell beszédre tanítani. Ha a környezetében van emberi beszéd, hozzá is beszélnek, kommentálják neki, ami következik, stb.
Kesztyűben kézszelíd madárral még nem találkoztam, nem is szeretnék szívem szerint.
Nincs semmi baj az "idősebb " madárral.
Hozzám az egyik jákóm 6-7 éves kora körül került, nem túl jó körülmények közül, s nagyon jól ki lehet jönni vele. Igaz, nem engedi magát símogatni, nem jön kézre, de csak akkor jön ki a volieréből, amikor hívom. Amikor készítem a nasifalatot, mert eljött a helyére menés ideje, akkor magától bevonul a helyére és várja a jutalomfalatot.
Nagyon jó a beszélőkéje, emellett nagyon jó hangutánzó, nem csipkedős madár. Annyit értem el vele eddig (idén 10 éves), hogy amikor bajban van, rááll a kezemre, s megengedi, hgy elvigyem a nem megfelelő helyről.
Ugyanakkor az egyik madaras ismerősöm nemrég beszerzett egy 10 éves jákót, amelyik folyamatosan símogattatná magát, ha tehetné.
Nekem nem vált be a jákó egyedül tartása, másnak sem javaslom.
Azt is hozzátenném, hogy én nem vennék családi kedvencet, de semmilyen háziállatot sem látatlanban.
Sajnos muszáj elmenni több helyre, nézelődni, érdeklődni, s mielőtt megvenné a madarat az ember, alaposan megnézni, mennyire kiegyensúlyozott is az a madár, teljesen rendben van-e a külseje.
S nem elfogadni semmilyen kifogást, hogy most éppen miért töri zúzza magát éppen a "kézzel nevelt" madárka.
A másik ötletem: érdemes esetleg várni is még, hiszen mostanában nevelődnek azok a kis fiókák, amelyek majd 1-2-3 hónap múlva elvihetők lesznek.
|