Készítette:Don
Dátum:2003.05.22, Csütörtök 10:40
Címszó:Szárnytollak vágása
Kategória:Tartás
A téma összes bejegyzése




(Összesen 11 bejegyzés)


2003.05.24 18:08 Válasz: Válasz: Válasz: Válasz: Válasz: Válasz: Válasz: Szárnytollak vágása (Anikó)
Pár hónapja nem olvastam a Parrotlandot, és most megdöbbenéssel állok az
események előtt. Őszinte részvétem Rékáéknak, tudom, hogy Csipiszt gyerekükként
szerették. Mivel nem találom az előzményeket, hogy mikor történhetett ez az
egész, így nem tudom, hogy van-e még remény, ami persze utoljára hal meg... :(
Minden aggodalom ellenére, nem képzelhető el, hogy mivel Csipisz ennyire kezes
volt, beröpült egy másik családiházba, és ott gondját viselik? Nagyon sajnálom
a madarat, hirtelen szóhoz sem jutok :(((((((((((((((


2003.05.24 10:45 Válasz: Válasz: Válasz: Válasz: Válasz: Válasz: Szárnytollak vágása (Tatai Sándor)
Sziasztok, a szárnytollak vágása szerintem nagyon összetett dolog, mert egy
kisebb- közepes testü madár probléma nélkül tud röpködni a lakásba.Nekem
hullámosaim voltak régebben "félnomád" tartásban a lakásban, és bizony sokkal
többet mutattak meg "valós" madár tulajdoságaikból mint a kalitban tartott
rokonaik.Órákig tudtam nézegetni játékos és fáradhatatlan bohockodásukat a
karnison, lámpán stb. A mostani jákommal csak most "tanuljuk" a repülést ,de
elképesztő az a boldogság ahogy próbálkozik a repüléssel.Én nem fogom vágni a
szárnyait. Viszont egy nagyobb aránál pl. nem tudom ,hogy ténylegesen hogyan
lehet a testi épségét megóvni egy lakásban. Viszont ha estleg elrepül ,akkor
sem kell aggódni, mert pl. a kaszásdülő lpt.-n ősszel láttak egy kis sanyit
galambokkal. És tavasszal is ugyan ott látták a lakótelep köröli fákon.
Szerintem a papagájok vannak annyira inteligensek, (sajna lehet ,hogy nem
mindegyik) hogy feltalálják magukat ebben a megváltozott élethelyzetben is.
Pláne Csipisz aki már jól repült és egy "vagány " papagáj lehet. Üdv:
Zoli

Kedves Zoli, maximálisan nem értek Veled egyet. A papagáj baromi intelligens
állat, de az elszabadult madarak döntő többsége mindenképpen halálra van ítélve.
Kell aggódni. Sok szomorú madártulajdonost láttam, ki meg volt győződve arról,
hogy az Ő madara, hát az biztos, hogy nem megy el, nyugodtan lehet kint a
szabadban, repkedjen kedvére. Elképzelhetők olyan körülmények, mikor a pagagáj
életben marad a szabadban, de ritka nagyon. A gondos madártartó valahogy
megpróbálja meggátolni a madarat a szökésben. A madár általában nem akar
elrepülni - miért is akarna? Itt megvan minden, ami számára fontos. Csak nem
talál vissza - pedig visszajönne nagyon szívesen.


2003.05.23 22:25 Válasz: Válasz: Válasz: Válasz: Válasz: Válasz: Szárnytollak vágása (Anonymous)
Ferrke!
Tartottál már sziklát? Annak a "személyisége" olyan, hogy teljesen megértem
Rékáékat! Meg lehet próbállni újra ,de akkor is ,kihagyva bizonyos
időszakokat(serdülőkor, párkeresés(vagy egy jóval hosszabb "zsinóron"))!
A kis sándor pedíg kicsit más kategória, bár immáron, közel egy tucat
papagájfaj él(vadon)európában(angliában, többekközött már él pl.: kis sándor
(ez a légrégebben) nagysándor, barát papagáj, venezuela amazon(csekély létszámú
,de életképes populáció londontól nem messze délnyugatra)...) ,de a szikla
nincs közöttük. Vajon miért? hiszen gyakran tatják, és bizonyára sok el is
megy...talán mert nem bírja teljesen szabadon a telet? vagy nem talál magának
táplálékot? ki tudja ? (én nem). A postagalamb pedíg nem egészen egy kategória
egy sziklával! az évi 12utódot produkál ,s egy évesen tojik...s esze semi, de
szép... s néhány embert eléggé meg tud viselni ,ha felrepül a legszebb madara
és nem látja többé...volierben pedíg arcátlanság a galambtartás...igaz ne lövik
le s a vágómadarak sem kapják el , de gyengül a szervezet és lassancskán (pár
generáció)degenerálódik... A szárnytollak vágásával én csak nagy testű
madaraknál értek egyet. Arák illetve talán néhány amazonnál. A többi madár
jobban érzi magát ,ha repülhet.(igaz a jákónak is lehetne vágni ,de mivel eleve
kevesebbet repül és nem nagy termetű én feleslegesnek tartom). S nem tudom,
milyen érzés lehet ha nem tud emelkedni , "gátolt a szárnyalása", nehezen
repül...talán mint az úszni nem tudó(vagy súlyokkal úszó) ember...az sem megy a
vízbe gyakran s ott is kínlódik s nem érzi jól magát...igaz rossz a példa de
szerintem hasonló...bár én nem vagyok madár... Bár ,a nagypapagájok, akár a
többi madár kényserűségből repül, s nem azért mert annyira szeretne ,csak mert
máskülönben éhen hal vagy ragadozók martalékává lessz, így foggságban elvileg
ellehetnének repülés néllkül, viszont amelyik keveset repül vagy kisebb
termetű, annak eleve fölösleges az akadályozás, a kicsik pedíg a mozgás hiánya
miatt sorvadnak el békjóik alatt (a tollak visszavágása is egyfajta békjó,
akadály az én szememben). én Maximum egy gumit tennék a madaram szárnytollára
,ha kiviszem, de csak miután megszokta a lakásban a rövid távú viselését és
bizonyosan nem szedi le...az is akadály s nem tart oly hosszan, s kevesebb
kellemetlenséget okoz (bár madara vállogatja)


2003.05.23 19:32 Válasz: Válasz: Válasz: Válasz: Válasz: Szárnytollak vágása (Ferrke)
Hali Réka!
Azt irtad ha ujra kezdhetnél mindent ugyaúgy csinálnál mint eddig. Amerre én
lakom arra aki a saját kárán sem tud tanulni azt mondják bolond!!Ne sziklát
tartsál, vegyél postagalambokat! Azok akár több ezer km-ről is hazatalálnak,
akár gyűrű nélkül is. Egy ismerősöm komolyan galambászott, minden madara gyűrűs
volt és sokszor csak a gyűrű jött vissza, madár nélkül... Mindig szomorú volt,
pedig Ő nem kedvencként tartotta a madarakat. A lényeg:/lassan irom-:) : Tanulj
a saját károdon!!
csa csa ferrke


2003.05.23 18:34 Válasz: Válasz: Válasz: Válasz: Válasz: Szárnytollak vágása (H.Zoltán)
Sziasztok,  a szárnytollak vágása szerintem nagyon  összetett dolog, mert egy
kisebb- közepes  testü madár probléma nélkül tud röpködni a lakásba.Nekem
hullámosaim voltak régebben "félnomád" tartásban a lakásban, és bizony sokkal
többet mutattak meg "valós" madár tulajdoságaikból mint a kalitban tartott
rokonaik.Órákig tudtam nézegetni játékos és fáradhatatlan bohockodásukat a
karnison, lámpán stb. A mostani jákommal csak most "tanuljuk" a repülést  ,de
elképesztő az a boldogság  ahogy próbálkozik a repüléssel.Én nem fogom vágni a
szárnyait. Viszont egy nagyobb aránál pl. nem tudom ,hogy ténylegesen hogyan
lehet a testi épségét megóvni egy lakásban.   Viszont ha estleg elrepül ,akkor
sem kell aggódni, mert pl. a kaszásdülő lpt.-n ősszel láttak egy kis sanyit
 galambokkal. És tavasszal is ugyan ott látták a lakótelep köröli fákon.
Szerintem a papagájok vannak annyira inteligensek, (sajna lehet ,hogy nem
mindegyik)  hogy feltalálják magukat ebben a megváltozott élethelyzetben is.
Pláne Csipisz aki már jól repült és egy "vagány " papagáj lehet.        Üdv:
Zoli


2003.05.23 11:53 Válasz: Válasz: Válasz: Válasz: Szárnytollak vágása (Réka)
Igazán nem tudok érveket-ellenérveket felvonultatni a vágás tekintetében, de ha
láttátok volna Csipiszt körbe-körbe keringeni a telkünk felett, nem lett volna
szívetek levágni a tollait. A szomszéd kutyák is ismerték, tehát úgy gondolom,
hogy a néhány száz méteres körzetben nem volt veszélyben.
Már a legelejétől úgy neveltük, hogy ki lehessen engedni. Még amikor repülni
sem tudott, akkor is mindig kivittük. Utána tanítgattuk neki, hogy messziről is
könnyen felismerjen bennünket: 1-200 méteres távolságból reptettük a barátom és
köztem a kertben. Tavaly annyira nyomulós volt, hogy elzavarni sem tudtuk
volna. Rendszeresen biciklizés közben is ott ült a vállunkon, megszokta a
hirtelen nagy zajokat is (pl. busz). Aztán télen ugye jött a bezártság, és
tavasszal pedig a serdülőkor. Legalábbis ennek tudtuk be, hogy többször volt
olyan, hogy felszállt egy közeli fára, és nem bírtuk lekönyörögni onnan. Persze
direkt dacból csinálta a mocsok! Aztán amikor bementünk a házba, vagy
elkezdtünk feltűnően enni valamit, akkor már ott is termett a vállunkon. Szóval
amióta ismét jó idő van, minden nap, szinte reggeltől késő estig kint volt a
kertben. Szerintem most is csupán a hülye dacoskodása miatt repült el, aztán
talán későn vette észre, hogy túl messze van, már nem tudja merre van a
visszaút.
Sokat beszélgettünk erről mostanában a barátommal, és ha újra kezdenénk, akkor
sem csinálnánk máshogy. Illetve egy valamit: már fiatalon gyűrűt raknánk rá,
rajta nevünkkel, címünkkel, tel. számunkkal. Egyébként eleinte mis is pórázzal
vittük ki, kb. az első egy-két hónapban, amikor már tudott repülni.
Többedszeri kísérletezéssel, sikerült egy nagyon jó pórázt csinálni.
Gatyagumiból van (hogy ne hirtelen fogja meg a madarat), és a végén van egy kis
hurok, abba húzzuk bele a papagáj lábát, és rászorítjuk egy olyan kis gömb
alakú, műanyag szorítóval, ami hátizsákokon, illetve nadrágok alján szokott
lenni. Nem tudom mi a neve, párforintos tétel az egész. Kb. két perc alatt
megcsinálható, és nekünk nagyon bevállt. Ezt sosem bírta levenni magáról. A
gumi másik végére is csináltunk egy hurkot, azt pedig a vállamra húztam, és
akkor még fogni sem kellett a pórázt.
Még nem tudom, hogy lesz-e másik papagájunk. Persze csakis szikla jöhet szóba!!
Üdv.
Réka


2003.05.23 01:25 Válasz: Válasz: Válasz: Válasz: Szárnytollak vágása (Anonymous)
proba


2003.05.22 21:01 Válasz: Válasz: Válasz: Szárnytollak vágása (Csilla)
Ha nekem lenne egy kisebb papagajom akkor lehet hogy en is hagynam ropkodni a
lakasba mert biztos hogy boldogabb lenne a kozerzete. De kint a szabadba soha
nem hagynam vagy vinnem poraz vagy kalitka nelkul. Iszonyu felelotlensegnek
tartom. Es ugye az ember feletlonsegebol kifolyolag a kedvenc madarnak milyen
rossz halallal vegzodik ...ehen hal lassan vagy ragadozok kapjak el stb.

Egy nagyobb papagajnal meg nem nagyon latom ertelmet repulo kepesnek hagyni.
Hiszen egy kis lakasban kb. annyit tud repulni amennyit visszavagott
szarnyakkal is ....2-4 metert. Nem tudom mennyive teszi ez boldogabba. Arrol
nem beszelven hogy sokkal tobb veszelynek van igy is kiteve, rarepul a forro
tuzhelyre, neki megy a plafon ventilatornak stb. Szabadba meg ugyanugy nem
vinnem repulo kepesen mint ahogy egy kis madarat sem. Azthiszem mindannyian
tudunk sztorikat ahol kirepult a madar a lakasbol. En inkabb tudom oket
biztosan es hosszu ideig magam mellett mintsem hogy a veletlenre bizzam hogy
semmi bajuk nem lesz.



2003.05.22 13:40 Válasz: Válasz: Szárnytollak vágása (Don)
Igen, a kakadum picit nagy a felhőtlen röpködéshez egy 70 nm-es lakásban, de a
nimfám minden reggel teljes erőbedobással csapong, szlalomozik az akadályok
között, neki ez a reggeli torna mindennél fontosabb. Látszik rajta, milyen
boldog ilyenkor, na, és az utána jövő kimerült pihegés is hozzátartozik a jó
közérzethez. Lehet, nem véletlen, hogy 16 éves kora ellenére teljesen úgy néz
ki, mint pl. 3 évesen... Ő nem szeret kinn lenni a szabadban, remeg, mindenfele
tekintget, és, ha tehetné, menne vissza a lakásba, ahol teljesen szabadon jár-
kel.

Boni azonban csak akkor lehet kinn, ha én is otthon vagyok, meg ő azért jobban
viselné az újdonság varázsát, melyet a kert kinntlét jelentene...


2003.05.22 12:44 Válasz: Szárnytollak vágása (Szisza)
Sziasztok!


Egyetértek Donnal. Én magam részéről a szárnytollak vágása ellen vagyok.
Egyszerűen nem lenne szívem elvenni azt az örömöt a madárkámtól, hogy ide-oda
röpködjön a lakásban. Reggelente, amikor kiengedem, lehet rajta látni, hogy
mekkora örömmel röpköd össze-vissza teljes erőbedobással a lakásban. (Ez neki a
reggeli torna.:o)) Vagy belekapaszkodik a kalitkája tetejében és csak
egyhelyben csapkod a szárnyával, mint egy "őrült". Ha kimegyünk a szobából
mindenhova követ minket. Ettől az élménytől a világért sem fosztanám meg. Még a
barátom sem engedi, hogy megtegyem, aki pedig nagyon utálja, ha össze-vissza
röpköd a lakásban. A "póráz" jó ötlet lenne, azt én is kipróbálnám, de csak
akkor, ha ott vagyunk mellette. (Persze ezen is lehetne vitatkozni, hogy
mennyire humánus vagy nem humánus.)

A másik, hogy nem nagyon merném kertben kinthagyni a drágámat, főleg nem
felügyelet nélkül. Félnék, hogy egy macska, vagy esetleg más állat megpróbálná
becserkészni. Régen voltak nimfáim, akiket nyáron a telken mindig kitettünk a
szabadba. Egyszer arra lettünk figyelmesek, hogy a környéken lévő kóbor macskák
ott settenkednek szegénykék körül. Többek közöt ezért sem mernék kockáztatni.

Persze ezzel senkit nem akarok megbántani vagy elítélni, ez csak az én
véleményem. Mindenki maga kell, hogy eldöntse mi a legjobb a madarának, hiszen
ki, ha nem a gazda ismeri mindig a legjobban a saját madárkáját.

Sziasztok

Szilvi


u.i.: Nagy sajnálom szegény Csipiszt. Drukkolok nektek, hogy előkerüljön.
Ugrás a tetejére