Tudom, hogy elég "veszélyes" dolog a világhálón véleményt alkotni, de úgy érzem ehhez a táméhoz érdemes hozzászólni. Kezdem az elején! Vannak kezdő madártartók akik még nincsenek anyagilag felkészülve az "áhított" madárra, de azért szeretnének egy tollas társat. Embere válogatja, van akinek egy társra, kedvencre, egyéniségre van szüksége, van aki nem elégszik meg ennyivel és olyan madarakat szeretne, amik költenek nála, hogy nyomon tudja követni a szaporodás menetét. Ezek a madarászok kisebb lépésekkel, de a madártartásra felkészültebben jutnak el az értékesebb,érdekesebb,ritkább, madarakig. Minden új madár új helyet igényel. És ha minden lehetőség beépítve, muszály régebben megvásárolt akár költő pár madártól is megválni. Én is kisebb madarakkal kezdtem, ahogy azok költöttek, fiókákat neveltek, úgy tudtam megvenni az értékesebb madarakat. /Hozzáfűzném a madarak értékét természetesen nem csak pénzben lehet mérni, ezt embere-kedvence válogatja!/ Ma is ott tartok, hogy amilyen madarakat még szeretnék annak csak töredékét tudom itthon tartani a helyhiány miatt. Minden évben próbálok valami újat behozni, de ez csak "áldozatok" árán sikerül, akkor valaminek mennie kell. Visszatérve a gondolathoz nem csak az anyagi, hanem a madárismeret is hiányozhat eleinte. Ahogy az ember elkezd madarászni egyre több fajt ismer meg. Ezen ismeret nélkül nem tudhatja milyen madárra van szüksége. Csak gondoljunk a nem kis anyagi ráfordítással, de kevesebb tapasztalattal megvásárolt nagytestű papagájokra, akik az emberi tudatlanság, nemtörődömség miatt depresszióba jutottak. /azt a filmet ami erről is szól minden kezdő madarásszal megnézetném!/ Tehát a "mit szeretnénk tartani?" sokszor csak próbálkozások után derül ki. Ha valaki megvásárol egy kézszelíd... aratingát panelba és később lecseréli egy pár... katalinra, az azt jelenti, hogy a tapasztalatai alapján egy lényegesebben szomszédbarátibb madarat választott. Tehát mindenképpen benne van a pakliban, hogy mindenféle "kupeckodás" nélkül is a madarak már kifejlett korukban is gazdát cseréljenek.
Ezen bevezető után rátérnék a "kupecokra". Van olyan madarász aki, ha kell neki egy pár madár, megvesz 5-6 darabot és a felesleget eladja. Ezáltal olcsóbban meg tudja venni a számára szükséges madarakat és a többiből esetleg ki tudja árulni az utiköltséget.Van aki megveszi a tenyésztőktől az egészséges szép fiókákat, amiket a tenyésztő nem tud elhelyezni és az árukon takarmányt, új madarakat venne. Ezeket fiókaszezonban olcsóbban meg lehet venni, később drágábban el lehet adni. Természetesen minden tenyésztő megtarthatja az olcsóbb szezonban kelt madarait, hogy reálisabb áron adjon túl rajtuk, de a hely nagy úr. Vannak olyan madarak amik csak külföldön megvásárolhatók, de egy madárért, vagy csak kényelemből is, nem megy ki az ember. Ezekhez a madarakhoz a "kupecok" segítenek hozzájutni. És sajnos vannak olyan kupecok is akik a silány, hibás, nem teljes értékű madarakat vásárolják meg, kis ráfordítással és teljes értékű madárként adják el. Szerintem nem lehet egyértelműen pálcát törni minden viszonteladó /"kupec"/ felett, de sajnos vannak akik a hitványság alsó határát súrolják. Ezt a hozzászólást, az egy kedvenc madarat tartók, lehet, hogy nem igazán értik, de a tenyésztéshez, továbblépéshez van mikor szükség van a közvetítőkre, akik beszerzik a nem mindig elérhető madarakat is. Ha új madarat szeretnék (több év után eljutottam odáig), csak olyan helyről veszek ahol ismerem a madarak tartási körülményeit, börzén is ismerőstől vásárolok, de ehhez kell bizonyos idő, míg az ember megismeri a többi madarászt. Sokan esküsznek a pl. német madarakra, szerintem ott is rá lehet faragni. Több olyan hazai madarász van aki nem hirdet, sokak által nem ismert, de megbízható szép, egészséges madarai vannak. "A madarászat a bátrak sportja!" Ezt egy elismert tenyésztőtől tanultam. Mindenki maga dönti el kitől mit vesz, vettem már madarat látatlanba, a tenyésztő elmondása alapján is, de van akitől semmilyen körülmények között nem vásárolnék. Még egy gondolat az anyagi háttérről: Sokan vagyunk akik több érdekes, ritka madarat szeretnénk tartani, de nincs rá "lóvé". Az ember nem veheti el a családtól, hát megpróbálja a tenyésztett madarakból kiárulni. A takarmány sem olcsó, főleg ha több madara van az embernek. Ezt csak azért írtam le, mert van aki nem tudja egyből megvenni a "tutit", hogy aztán élete végéig szerethesse, hanem fel kell építenie az állományát. Erről a témáról egy egész könyvet meg lehetne tölteni, de "szűkszavúan" most ennyi jutott eszembe.
Üdvözlettel: Bartucz Lajos díszmadártenyésztő
Kedves Lajos !Tényleg nem akarom tovább élezni a témát , de annyit azért hozzáfűznék az általad írottakhoz(nem ellened szólok),hogy egyesek "kis lépései"sajnos túl sok madárnak okoznak szenvedést,megkísérlem kijelenteni , hogy esetleg felesleges elhalálozást;a szörnyű tartási körülményekről már nem is beszélve !Mert persze a madarakra miért is vonatkozna a régi jó közmondás;miszerint "Addig nyújtózkodj , amíg a takaród ér!" , vagy mondjuk "Lassan járj,tovább érsz !"Nos,az biztos , hogy a hely nagy úr,de azért az embertelen bánásmód , a normális körülmények biztosításának hiánya,mind takarmányozás,mind tisztántartás szempontjából már nem elhelyezési problémákra utal , hanem felelőtlenségre tudatlanságra és lustaságra !Jó lenne ,ha nem csak azt kellene megértenie néhány emberkének hogy érző,élőlényekről van szó,hanem hogy valami tudatosságot és jártasságot is szerezni kellene , mielőtt bezsúfol ötven madarat hat négyzetméternyi helyre és piszokban,szarban tartja őket azért,hogy szert tehessen a szaporodási folyamat megtekintésének minden örömére !
|