Az aratingák általában, nagy bohócok és jó haverok, de még a kézzel neveltekben
is marad némi csipkedési hajlam. Néhány szó erejéig beszédre is taníthatók. Ha
ketrecben tartod a rácsra tűzz fel egy-egy szelet gyümölcsöt, csumizt. Később,
ha már "rácsap", a kínált eleséget úgy nyújtsd be, hogy közben fogod a másik
végét(az eleségnek:)). Mikor már nem fél a kezedtől, akkor a nyitott ajtón
keresztül kínáld. Egyre csökkenjen a táv a kezed és a madár között. Lassan és
óvatosan közeledj hozzá. Folyamatosan érezze, hogy nem kell tőled félnie. Előbb-
utóbb az ujjadat csipkedi(de figyelj oda, mert hajlamosak a túlzásokra:)). Ha
már nem fél tőled, a kezedet (gyávábbak egy kis darab botot:)) tedd toló
mozdulattal a melle elé. Röviddesen rálép a kezedre. Alapszabály, mindent
szépen, lassan, ez türelem játék, de ha ügyes vagy kb. 30 évre szereztél egy
bizalmas havert.
|