Egy barátom(és Ő tényleg az, bár ücsiztem én is Gálos Pista bácsival) hím
rózsakakaduja néhány szó erejéig beszél. Ez oknál fogva meg is jelent nála egy
holland úriember és a madárért a párjával együtt 1.000.000 Ft-t (4000
USD)kínált, bár a piaci áruk jelenleg a fele. Mert hogy ez a képesség
rózsáéknál meglehetősen ritka. De ezt csak úgy leírtam, célzatosság nélkül. Ja
meg azt is hogy ebben az "elmaradott" pici országban az átlag kereset
380USD/hó, amiből össze lehet gyűjteni egy jákó árát, a fokozottan védett
jácint ara már kissé drágának tűnik. (Különben, személyes véleményem szerint,
aki nem rendelkezik megfelelő gyakorlattal ahhoz, hogy ilyen fajokat
szaporítani is tudjon, az ne is vigye őket a házhoz, mert azzal csak a
kihalásukat segíti elő.)
Bár tegező viszonyban vagyok az ország legtöbb "nagy madarászával", de ezért
még nem verem a mellem. Bár többségük csak, kiállításokon való beszélgetéseink
közben ismertem meg és tudom, hogy Deák Jani is csak akkor ismer fel, ha
meglát. Meg különben is, ez a fórum nem arról szól, hogy az ismerőseinkről
meséljünk, vagy hogy mennyi pénzünk van madárra. Aki már látta az állományomat,
tudja, hogy az, országos szinten is elég jó helyen áll, ha nem is értékében, de
minőségében és létszámában, bár ezzel nem szoktam dicsekedni, csak van ami ezt
a negatív tulajdonságot kihozza belőlem. Ha valaki felkeresett madár vétel
miatt és éppen nincs már szaporulatom a keresett fajból, nem azt mondom neki,
hogy várja meg, nálam mikor lesz, hanem megkeresem neki, azt akinél éppen
megtalálja és talán át sem verik. Ezt a "nagyok" közül is kevesen engedik meg
maguknak, mivel az üzlet elsőbbséget élvez. Mindenkinek megvan a saját
egyénisége és aszerint tevékenykedik, ha én is madarászásból élnék, lehet hogy
én is jobban ragaszkodnék a potenciális vevőhöz. Viszont tisztelem a szakmai
hozzáértést, mégha emberi gyengeség is tartozik hozzá.
Miközben munkahelyemen két járőrszolgálat közt megállva választ írok egy
kérdésre, saját kútfőből kell táplálkoznom, mivel az irodám nincs felszerelve
szakirodalommal. Munkaidő után meg tépek haza felé, ahol az első sorban
szerelemből tartott, szezontól függően 180-600 madár várja az etetést. Aminek
csak töredéke a hullámos, de őket is pont úgy szeretem, mint a beszélő
jákót(aki legalább 50 szót szerkesz mondatba és alkalmaz, mikor éppen nem
telefoncseng, vagy autóriaszt), vagy a kézzel nevel sziklát.
Egy madarásznak előbb-utóbb szembe kell néznie a ténnyel, hogyha gond van az
állományban nem nagyon talál hozzáértő állatorvost. Ezért muszáj felismerni a
betegséget a kezdeti szakaszban és a gyógyításhoz szükséges eszközöket,
gyógyszereket is tudni kell alkalmazni. Táplálással, tisztán tartással sok
minden ki lehet védeni, de a prevenciós gyógyszerezést sem lehet elkerülni és
az azt követő regenerálást is tudni kell elvégezni. És ha már az ember ezt
megtanulja, miért ne ossza meg másokkal. Sok madarász féltékenyen őrizgeti kis
titkait(mint például a nimfák szárnypöttyei). Nekem is sokszor csak barátilag
súgták meg az elődök, tapasztalataikat, mikről néha kiderült, hogy nem is
állják meg a helyüket, de tapasztalat szerzésre jók voltak. Legtöbb válaszomat
nem is láthatták szakirodalomban egyesek, legalább is biztos, hogy nem magyar
nyelvűben, mivel azok alapja az életből lett felcsipegetve. Más nyelvhasználat
meg számomra sajnos alig ismert. A magyar szakirodalom elég gyöngécske, nem
akarok ezzel senkit megbántani, mert én bele tudom élni magam annak a bőrébe
akit megtaposnak, akár okkal, akár élvezetből. Olvasok néha én is bődületeket,
amivel csak az oldalakat töltik ki.
Szívesen adok továbbra is bárkinek infót, ha kéri és én is tanulok mások
tapasztalataiból és örülök, hogy az oldalt nagyon ritkán dúlják értelmetlen
ostobasággal.
|