Szia Don!
Igazából nem tudom,hogy a szerencsének köszönhető e vagy sem,de nálunk nagyon kialakultak a napirendek és Albáék is tökéletesen alkalmazkodtak.Nagyon reménykedem benne,hogy az ivarérést követően sem fognak változni a dolgok. Kopi teljesen lenyugodott és már gyakran előfordul,hogy végre játszik is velünk. Azért a hirtelen mozdulatokra még mindig oda kell figyelni. Korábbiakban amikor Albával játszottunk Kopi csak ordított és nem értette az egészet most már vagy csatlakozik hozzánk vagy megbotránkozva szemléli az eseményeket,hogy milyen elmebetegek vagyunk. A két madarat összezárni még mindig nem merjük,mert nagyon félünk attól,hogy esetleg sérülés vagy támadás lesz a vége.Visszatekintve,azért az elmúlt évekre nem biztos,hogy újra végig tudnánk így vinni a dolgokat. Sokan még mindig azt gondolják,hogy megvesszük a madarat és ennyi. Nem tudom,hogy mikor fogják megérteni az emberek,hogy rengeteg idő és türelem kell ezekhez a csodás teremtményekhez. A ti esetetekben,azért azt megjegyezném,hogy ilyen gyönyörű állapotban lévő madarat aki egyedül van tartva még nem láttam. Nem tudom,hogy hogy csináljátok. Szerintem ez az eset 1000-ből egy. Üdv: Mesi
|