Hello!
AHHH! Talán emlékeztek még pár héttel ezelőtti remegő kézzel írt leveleimre,
melyekben kétségbeesve panaszkodtam, hogy a kína papim - Poci (nevét külseje
ihlette:) nem túl aktív, ki sem jön a kalitkából, nem fejlődik a kommunkiációnk
stb.
Nos, örömmel és büszkeséggel jelentem, hogy kb. egy hete megtört a jég!!!
Olyannyira, hogy kedden már együtt főzőcskéztünk a konyhában, persze egyenlőre
nem mer a szék háttámláján ülni, csak a nyakamhoz bújva érzi magát biztonságban
:)
Most már olyan sunyítva jön ki a kalitkából, hogy csak akkor veszem észre,
amikor már a függönyt rágja. Előre félek attól az időtől, amikor hiszti lesz,
ha nem engedem ki. Szerencsére szépen visszamegy, ha a kalitka ajtaja elé
tartom a kezemen.
Képes órákon át papagáj nyelven karattyolni, remélem a bűvös "szia" szót
formálgatja már :)
Lustább pillanataiban lehet simogatni a hasát, szárnyát, nyakát, ha megunja
megfogja az ujjam a lábával és belemerül a köröm letépés rejtelmeibe.
Egyenlőre a szobatisztasággal nem boldogulunk, ezért napi átlag 3-4 pólót
hordok, ha van valami ötlet írjátok meg kérlek!
üdv Tom
|