Tisztelt Sándor!
A kézzel való fegyelmezést az alatt értem, hogy ha valami olyan dolgot csinál
amit nem szabad neki
(pl:rágcsál egy tollat, asztal sarkát stb.) azt feltartott ujjal jelezzük és
˝megmondjuk˝, hogy nem szabad (másképp oda se figyel). Ezért talán nehezen
barátkozik a kézzel, de mindent nem engedhetünk meg neki (az ő érdekében se).A
bizalom szó használatát azért mertem használni, mert ha vállon ül, akkor szinte
mindent megenged. Akár meg lehet puszilni a csőrén, vagy a szárnyán és
tollászkodni is szokott rajtunk.Kérdésmmel arról szerettem volna tudomást
szerezni, hogy ez áltlában jellemző-e ezekre a madarakra, vagy csak egyéni eset.
A nagy-Sándor papagájok általában könnyen szelídülő kedves, közvetlen madarak.
A fenti "fegyelmezés" nem okozhat idegenkedést a kéztől, tehát ez egyedi
esetnek is felfogható. Az is lehet, hogy ennél a példánynál egy kicsit
lassabban megy a szelídülés folyamata, szerintem idővel a kézhez is hozzászokik.
Ne felejtsük el azt sem, hogy ez egy fiatal madár, tehát még meglehetősen
szertelen.
Kedves Anikó!
Szerencsére nálunk legtöbbször van itthon valaki és sokat van kint, de nekünk
is szokott kiabálni.
Szerintünk is így akarja felhívni magára a figyelmet, de nem mindig tudjuk
kivenni olyankor.
Nem túl jó megoldás, de ha másképp nem marad csendben, le kell takarni, és
akkor megnyugszik.
Lehet, hogy a napi egy óra tényleg kevés, mert Artúr nagyon szereti a
társaságot, még ha éppen a helyén van is.
Ez a faj sok törődést igényel, a napi egy óra lehet hogy tényleg kevés. Oda
kell rá figyelni, mert hajlamos arra, hogy búskomorságba essen.
|