|
Amelyik jákómat karom és lábujjtépkedősen hoztam el kb. egy év múlva mertem rá azt mondani, hogy abbahagyta. Szerencsére nem volt visszafordíthatatlan az állapota. Nagyon türelmesnek, kitartónak kell lenni, sokszor úgy érzi az ember, hogy ez nem fog sikerülni, aztán egyszer csak azt veszi észre, hogy mióta nem is tépte a madár magát! Az én tapasztalataim is megegyeznek Csilláéval, a kajájának a jelentős, fokozatos feljavítása, türelmes, szeretetteli nevelés, maximálisan ráhagyni a közeledést. A nyugodt hely is nagyon fontos, ahogy Csilla is írta, hogy rálásson a családra. Amit talán hozzátennék, hogy nagyon sokat segített Csillánál is gondolom, nem csak nálam a többi madár társasága, ahogy szép lassan megtanulta az új madár, hogy itt jó sora van a többieknek, itt neki is jó lesz.
|