Szia Csilla!
Hát jótól kérdezed ezt az önállósdit, aki még az öt hónapos kakadumat is etetem... Egyszeren nem eszik önállóan, azaz eszik kis almát, magot, rágcsál zöldséget is, de főként etetés után desszertnek. Végülis nem baj, szívesen etetem. Ha teljesen idegenek jönnek, akkor az enyém is csak ül, kicsit megereszti a tollazatát, és olyan, mintha ki lenne tömve. Az ismerősöket abajgatja inkább. A játék (kinyitott szárnyakkal, meredő bóbitával, egy lábbal fejjel lefelé lógva ordibálás) nálunk is néha eldurvul, de felém csak műcsípéseket imitál, melyek azonban néha elérik a kezem, de ekkor rögtön elszégyelli magát. Néha picit rákoppintok a csőrére, lehet, hogy ez durva dolog, de a kakaduk is így fajezik ki a fiókáknak, hogy túl bizalmassá vált a játék. Szemmel láthatólag nem neheztel érte. Együtt még nem alszunk, ő elég önálló, szeret eljátszni önmagában, persze úgy, ha kinn van, és én is ott vagyok valahol a látóterében. Ez a játék szó is kissé eufemisztikus, mert nem jelent mást, mint a lakás teljes körű amortizálását. Pl. elég kb. 2 másodpercre félreézni ahhoz, hogy az ablakkeretből hiányozzon egy jókora darab. Remélem, elnövi, mielőtt elfogy a lakás... Más. A körmei Bonifácnak is elég hosszúak, de csak a legvégét szoktam levágni, olyankor, mikor már karcolja a karom. Nyugodtan tűri, de, ha picit hosszabbat próbálok lecsípni, azt nem szereti. Lehet, hogy az már érzékeny rész? Komolyan éjjel nem pottyant a kis Timneh? Boni kb. 10 percenként, és még azt a bébifajtát, tudod, tojásfehérje állagú tócsa közepén a zöld kukac. Ha alszik, akkor valóban ritkábban, de nem bír ki 1 óránál többet. Próbálom rászoktatni a szobatisztaságra, néha bíztató, máskor lehangoló eredményességgel.
Szép napot, Csilla!
Donát
|