Tisztelt Papa guy!
A lényeget Te írtad le! A tisztességtelen haszonszerzés fogalmát a törvény is elítéli/természetesen ennél jóval nagyobb ügyekben/,de madarász berkeken belül piszkosul tiszteségtelen ez is! Dupla árért adni valamit ,hátha valaki beugrik a csőbe, enyhén szólva inkorrekt! Ahhoz, hogy a nevét is vállalja ehhez, sőt a híres báttyussal takaródzik, azt jelenti, hogy az Ő értékrendjében ez elfogadott. Meg kéne kérdezni azokat is, kiket már az ilyen "egyenes, nevét vállalók" behúztak a csőbe. Persze az is egy dolog,hogy behunnyuk a szemünket és mindenki azt csinál amit akar.Ez is egy megoldás, de nem valószínű,hogy hosszú távon célravezető, mert pontosan ezért merik megtenni amit nem lenne szabad, mert úgy sem szól senki. Isten óvja a magyar madarászokat az ilyen Adler féléktől. Mert akik itt a védelmetekbe vettétek, csak az üzletről beszéltetek. Ezzel én befejeztem, azt híszem mindenki elgondolkodhat a dolgokon /természetesn én is/ és vonja le a tanulságot, és óvakodjon az ilyen eladóktól!
Sok egyéb örökzöld témához hasonlóan ( pl. kell-e vadbefogott madár stb. ) ez is újra és újra felmerülő dilemma: inkorrektség-e kétszer annyit kérni egy madárért mint az átlagos piaci árszinvonala , vagy nem.
Mint ahogy a többi örökzöld téma, ez swm deönthető el véglegesen. ( hiszen ezért kerül fel újra meg újra. )
Mindkét tábor tud észérvekkel alátámasztott véleményt alkotni,pont emiatt van egyensúlyban a mérleg. De valamit azért ne felejtsetek el: a szabad piac, a szabad kereskedelem nyilvánvalóan jogos megléte ellenére is létezik ám olyan törvény, ami rendelkezik arról, hogy egy adás-vétel akkor érvényes, ha nem tükröz jelentős értékaránytalanságot. Azaz, ha igen, akkor utólag semmissé tehető a törvény erejénél fogva és az eredeti kiindulási állapot visszaállítására kötelezhetők a felek. Ezt érdemes megfontolni annak, aki dupla áron akar eladni valamit. Mert persze a vevő kötelessége a tájékozódás, de a szerződés "kötelessége" az értékarányosság.
Való igaz persze, hogy ez inkább abban az esetben lehet sikerrel kecsegtető per egy vevő számára, ha piaci áron vesz valamit ( tehát nem a duplájáért ) és az a valami olyan rejtett és értékcsökkentő tulajdonsággal bír, ami alapján drágának, illetve túlárazottnak minősül a mégoly reális piaci ár is. Nem nagyon tudok jó példát erre a madarászat köréből, da a például költöpárként 1 millió forintba kerülő madárról kiderül hogy soha nem volt fiókája mert terméketlen, akkor jogos az egyébként - költőpárért - reális egy milliós vételárat egy szimpla hím és tojó madár mondjuk 150 ezer forintos darabárára, azaz 300 ezer forintra csökkenteni.
Fordított esetben, amikor egy egyébként valóban költő pár a piaci egymillió helyett másfélre van árazva, hát itt valóban nem nagyon lehet az értékaránytalanságra hivatkozva érvényteleníteni az adás-vételt, ez tényleg leginkább a vevő döntése.
Az ilyen egyébként eladó magáról állítja ki " az értékén felül, tehát drágán értékesítő tenyésztő" bizonyítványt, ezzel a jövőbeni üzleti lehetőségeit korlátozva. De ez meg az ő magánügye, teheti ha akarja.
Az én személyes véleményem, hogy én ha valakiről megtudom, hogy ilyen a hozzáállása, attól biztosan nem veszek soha madarat. De ez meg az én dolgom.
|