A hullámosom mint már írtam sokszor leégetett, de sok örömtelipillanatot
szerzett nekem. Igaz miatta anyu is többet jár a szobámba, meg mostmár apu is,
de ezért kárpótol minden egyes humoros megmozdulása. Abban meg bővelkedik. A
képen is egy ilyen van, amit most vettem észre. Sokat játszok vele olyat, hogy
egy papírlapot elényújtok őazt bekapja és mikor elkezdem húzni és ő persze
szinte már hason csúszva, de akkor se engedi el. Amikor az asztal szélére ér
elengedem a lapot és vígan elkezd vele toporogni és elviszi valohova másohava
és utána eldobja.
Vagy imád a könyvem lapjain csúszkálni. Még hozzátenném azt, hogy 2 hét alatt
szelídült meg úgy, hogy kiengedtem és nem foglalkoztam vele semmit, csak
beszéltem hozzá. Egyszer csak rá szált a fejemre és érezte, hogy nem akarja
senkise megfogni és megismerkedetta válammal majd karommal meg a kézfejemmel
is.
|