A hullámos papagájom kb másfél hónapja van nálunk. Szerintem már megvan fél éves, de ettől függetlenül már nagyon szelíd. De ez alatt az idő alatt nagyon sokat égtem miatta. Tanulás közben toporgott körülettem és a tollam hegyével viaskodott, miközben írtam. Többször is rászóltam, majd abbahagyta és elindult az irodalom könyvem felé. Ott leállt és nyugodtan nézte mit művelek. Másnap Irodalom órán a tanárnő elkérte a könyvem. És egyszer azt veszem észre, hogy egy papírzsebkendővel hevesen töröl valami zöld izét a kezéről. Az nem volt más, mint az én egyetlen hullámosom kakija. Elnézést kértem, majd a tanárnő megsértődve duplaházit adott nekem. Végülis miért ne. Volt olyan is, hogy a fejemen bóklászott, majd a fodrász megkérdezte, hogy mi az a valami a hajamban. Itt elmagyaráztam a fodrásznak, hogy az a papagájom szerzeménye. De ő azért megértette, mert neki is volt ilyen madara régebben és ő is járt hasonlóan csak az állítólag nem volt ilyen kínos. Azt már nem is kell mondanom, hogy amikor itt volt haverom a válára szállt és egyszer csak azt veszem észre, hogy rohadt nagyot trüsszent és a papagájom nekicsapódik a könyvespolcnak. Ez elég közel volt hozzá. De nem ütődött nagyot, mert azután rászált a fejemre és boldogan bóklászott. A gyerek amíg itt volt nálunk végig trüsszögött, majd pár nappal később kimutatták, hogy egy csomó dologra alergiás. Mostmár inkább meg se próbálkozok beszédre tanítani őt mivel biztos megint kellemetlen helyzetbe hozna. Jut eszembe remélem a ballagási képen nem lesz ott az a bizonyos folt az arcomon. Egyébként így is nagyon szeretem őt. Remélem nem untattalak titeket.
|