Kedves madárbarát társaim!
A segítségeteket kérném egy rendkívül öntörvényű nagy sándorpapagáj kezessé tételében!
A szóban forgó madár kézzel nevelt, önállóvá válása után 2007 júliusában került hozzám életem első "nagypapagájaként". Sajnos új madaram nem rendelkezik a papagájokra általánosan jellemző kíváncsisággal, közömbösen szemlél mindent és mindenkit, s nem mutat hajlandóságot szociális kapcsolatok kiépítésére családom tagjaival vagy velem! Hamar felfigyeltem rá, hogy gyűlöli a nőket, mely először édesanyámmal szemben tanúsított viselkedésén nyilvánult meg: amint meglátja őt, villámló szemekkel kezdi ütlegelni a kalitka rácsait, de ugyanezt a viselkedést tanúsítja akkor is, amikor este letakarjuk őt!!!
Azt olvastam, hogy a nagy sanyi "egyemberes" madár, ám engem, aki eteti őt és foglalkozik vele szintén csak megtűr. Azt még megértem, hogy nem tolerálja, ha a kalitkájába nyúlok - a hullámosom sem szereti -, de ha le akarom venni a vállamról vagy csak meg akarom érinteni őt, annak rendszerint véresre csípett ujj az eredménye :(
A másik probléma, hogy madaram a nap nagy részében torka szakadtából ordít akár velem van, akár a kalitkájában. Ez természetesen állandó konfliktust okoz a szomszédokkal...
Lehet, hogy az általam leírtak nagyon negatívan csengnek, de a helyzetet tényleg kezdem reménytelennek érezni! Tanácsokra lenne szükségem, hogyan tegyem madaramat kezessé (persze ha valaki finom falatot visz neki, most is megtestesült ártatlansággá változik, amíg megkapja!) és leszoktatni a hangoskodásról (például nem bánnám, ha megtanulna "beszélni", mert eddig erre sem mutatott hajlandóságot)! A madártól megválni semmiképp NEM akarok!!!
Hálásan fogadok minden ötletet és észrevételt a dologgal kapcsolatban!
Köszönettel: Bence
|