Addig rendben, hogy fél a kéztől, istenem, előttem érte már egy-két trauma
(német tenyészet a drága, azért volt 'olcsó') Rendben, hogy nekiállt tépkedni
magát, nem teljesen kopasz. Kezdett megszelidülni, felénk orientálódni,
odaszállni hozzánk. Érinteni nem engedte magát, de elfoogadta a kaját kézből.
De egyre szemetebbül viselkedik: kaját már csak én tudok adni neki, mások
kezéből kicsavarja a tálkát. Mások testébe, arcába próbál csípni, távolról is.
Odacsap a rácsra, pedig a barátnőmet kedvelte mindig jobban, vele jött ki
jobban, pedig én kezeltem. És egyszer csak megfodrul a dolog.
Azt elfogadtam, hogy valószínűleg soha nem simogathatom meg, de nem tetszik,
hogy a körülöttem lévő emberekre támad, ellenséges velük. Mintha elmúlt volna a
félelme tőlünk, és most megadná nekünk, ami jár.
MI A FENÉT TEGYEK?
Donászi András
(Ritkán van időm a NETen lógni, kérek mindenkit, e-mailban válaszoljon.
Kedves András!
A jákó a legérzékenyebb lelkületű madár. nagyon sértődős, van, hogy egy vélt
vagy valós sérelemért akár hónapokig, vagy évekig sem bocsájt meg. Írtad, hogy
érte már azelőtt egy-két trauma, mielőtt odakerült hozzád. Szerintem ezek a
traumák okoztak a - legrosszab esetben akár - maradandó lelki torzulást a
madárnál. RENGETEG türelemmel esetleg el lehet érni a madárnál javulást. Ennek
a madárnak véleményem szerint a legjobb az lenne, ha fajtársak közé kerülne.
Tehát én azt javaslom, hogy próbálj meg keresni a számára egy tenyészetet, ahol
átveszik, illetve ahol be tudod cserélni egy fiatal madárra (esetleg kézzel
nevelt madárra)
TS
|