Én meg egyenesen vissza vinném a kereskedőnek (biztosan örülne neki).
A molyos magokról csak annyit, hogy a kereskedések polcain képesek évekig
elücsörögni. A dobozosakat a gyártó két-három évre szavatolja, de tapasztalatom
szerint a három éves napraforgómag már intenzíven avasodik. Ha biztosan
kiakarod zárni, hogy ne többszörösen átcsomagolt szemetet sózzanak rád, akkor
terményboltban vásárolj magokat és keverd össze a legtöbb díszmadaras könyvben
megtalálható recept szerint. Míg a ismertebb dobozos-eleség gyártók nyolc-, jó
esetben tíz féle, a kereskedésekben kapható jelzés nélküli nylonzacsekokban,
például a hullámos eleségben három-négy féle mag van, addig egy felkészültebb
takarmányboltban tizennégy-húsz féle magból válogathatsz. A lényeg hogy egy
évnél frissebbet vegyél és annyit, hogy egy éven belül elfogyjon.
Vásárláskor itt tudott ellenőrizni, tapintás szemrevételezés és szaglás útján,
hogy amit venni kívánsz, ne legyen nedvességtől összetapadt, dohos szagú,
molyos. Nagyobb tétel vásárlásakor én minden zsákba beletúrok és bizony
előfordult, hogy a gyanúsan jó árú mageleség egy része a zaklatás hatására
szárnyra kapott. A lágyeleséget tudom, kis tételben macerás összeállítani és
többen ellenzik például a főtt tojás etetését, de szerintem még nem találtak ki
jobbat. A névtelen papirdobozos eleségeknél mindenképp jobb. A lágyeleség
adásáról annyit kell tudni, hogy a természetben felszedett rovartáplálékot
hivatott elsősorban pótolni. Összetételének lényege( akár frissen készített,
akár szárított), a magas fehérje tartalom, amit a benne lévő tojás, tejtermék,
hangyabáb, szárított rovarpép tartalmaz.
A többi az előbbiek feldolgozását elősegítő vitamin, ásványianyag, az ezeket
tartalmazó friss, vagy száritott zöldség, gyümölcs. Fentiekből is kitűnik, hogy
akármilyen jól záró csomagolásban, tartósítószerekkel ellátott a szárított
lágyeleség, a szavatossági ideje összetételénél fogva nagyon rövid. Miután a
természetes állapotot hivatott pótolni, etetésekor a érdemes követni az
évszakok változását. Vagyis a télen vagy egyáltalán nem, vagy csak minimális
mennyiségben kell adni a madaraknak. A tél végén, a tavaszi időszak elején
érdemes elkezdeni rendszeres etetését. A legtöbb fehérjét a tojásrakás és a
fióka nevelés idején igénylik a madarak, majd az ősz beálltával, fokozatosan le
lehet állni vele. Természetesen a madarak változatos etetéséhez, folyamatosan
kell biztosítani számukra az évszaknak megfelelő zöldeleséget, illetve
gyümölcsöket is.
Hát ennyit röviden.
|