Készítette:Tüncsi
Dátum:2003.12.09, Kedd 16:51
Címszó:saját vélemény
Kategória:-- Kérlek válassz --
A téma összes bejegyzése



(Összesen 5 bejegyzés)


2003.12.11 13:18 Válasz: Válasz: Válasz: Válasz: saját vélemény (Tüncsi)
Örülök, hogy valaki egyetért. Minden más mellett a legfontosabb, hogy szeressük
a madarat és törődjünk velük, nem pedig azért tartsunk állatot, hogy tudjunk
vele büszkélkedni. Annyira mindegy milyen fajtájú, mennyiségű madarat tartunk,
ha az jól érzi magát és szeretünk vele foglalkozni. Számtalanszor mondtam a
páromnak is, mikor szép terveket sző a madárállomány bővítéséről, hogy mindig
csak annyit tartsunk, ahány madár ellátása nem olyan nagy teher és nem válik a
velük való törődés nyűggé, munkává és azon kívül, hogy megetetjük, megitatjuk
marad még időnk figyelni is rájuk. Egy állat megszelidítése felelősség, ha
egyszer elkezdtünk foglalkozni valamivel, nem hagyhatjuk cserben, viszont nagy
élmény, ha elnyerjük bizalmát és feltétlenül bízik bennünk egy érző lény.
A madarászokról csak annyit, régebben és még ma is elég nehéz ellesni,
megtanulni a technikákat, módszereket, ugyanis sokan féltve őrzik
tapasztalatikat, nehogy más is sikereket érjen el egy-egy fajta tenyésztésében
így rontva a piacát. Kb. miden 10 szavukat lehetett megfogadni, és csak apró
részletekből állt össze a kép - mikor mit és milyen mennyiségben kell adni a
madaraknak. Ez a "szakmai féltékenység" sok madár vesztét és sok kezdő madarász
elkedvetlenedését.


2003.12.10 18:31 Válasz: Válasz: Válasz: saját vélemény (Anonymous)
Egyetértenék Tüncsivel az ott leírtakban. Én még most kezdtem egy éve
madarászni és nagyon nehezen indult be, mivel az egész családban és ismerőseim
körében nem volt egy olyan aki madarász lehetett volna. Ekkor elkezdtem járni
különböző rendezvényekre, ahol a tapasztaltabb tenyésztőkkel beszéltem és
nagyon sok információhoz jutottam mit adjak, hol helyezzem el hullámos
papagájaimnak nimfáimnak zebrapintyeimnek, törpe fürjeimnek és a japán
tyúkoknak. Ezután az egyik madaram költése érte a másikat. Sokat segített a
fórum és Dr. Romhányi Attila: Papagáj kedvelők kézikönyve. Emelett nagy
segítséget nyújtott a fórumotok is. Néha én is hozzá szólok eddigi csekély
tapasztalataimmal.
szüleimmel megszerettetem a madarakat és így ők is sokat segítenek, tesómnak
elmúlt a madár fóbiája, mivel egy hullámost megszelídítettem és most már a
család kedvence.


2003.12.10 09:21 Válasz: Válasz: saját vélemény (Tüncsi)
Nem, de eltaláltad van némi közöm az illetőhöz, egész pontosan ő a párom.
Magamtól tudok ilyeneket írni, a hasonlóság azt bizonyítja, értelmes embernek
értelmes a párja és jó, hogy ugyanazt szeretik csinálni. Eddig nem szóltam bele
a fórumba, és ezután sem fogok túl gyakran, de most szerettem volna hangot adni
az emberi érzéseknek az ilyen válaszok mellett.


2003.12.10 03:56 Válasz: saját vélemény (Anonymous)
Szep iras. Sanyi diktalta?


2003.12.09 16:51 saját vélemény (Tüncsi)
Szeretem olvasni a fórumot, az érdekes hozzászólásokat, bár nem tetszik, amikor
nem egészen emberi a hangnem. Szeretem a madarakat (ami nekem főleg a
papagájok) és gyermekkorom óta madarászok között vagyok, illetve szervesen
kapcsolódok madártenyésztőkhöz, sőt zárójelben megjegyzem, annak is tartom
magam. Úgy érzem, a papagájok tartása, tenyésztése mindig körülmény és madár
függő, a figyelmes és szerető madártenyésztő ki tudja ismerni a madarai
szokását, bár szükség van alapismeretekhez és nagy segítség némi tapasztalat és
tapasztalt tenyésztői útmutatás, de nincs szentírás. A tapasztalatok átadására
remek hely ez a fórum, bár nem mindig követném a tanácsokat.
A madarak szelídítése számomra mindig nagy élmény, nem egy papagájt
szelídítettem meg, és jelenleg is több kézhez szokott, játékos papagáj
található környezetemben és néha csak azt sajnálom, hogy nem tudok velük eleget
foglalkozni.
Nagy élményt jelent nekem, ha a madarak nem csak éldegélnek nálunk, hanem
költenek is, mert számomra ez azt tükrözi, hogy jól érzik magukat.
Minden évben várom a tavaszt (nem csak a jó idő miatt), hogy láthassam mennyit
érnek az erőfeszítéseink, óvó szeretetünk, gondoskodásunk. A hozzáértést
megmutatja, hány fajta és hány pár költ egy adott tenyészetben.
A madarászás egy gyönyörű hobbi, de rengeteg türelmet, figyelmet, energiát
igényel, és sokszor nem könnyű. Viszonylag nagy kötöttséget jelent, de megéri.
Kívánom, hogy minden madártartó és tenyésztő örömét lelje az általa tartott
állatban és ezt tartsa szem előtt. Nem attól lesz valakiből madarász, hogy éjt
nappallá téve bújja a szakirodalmat és a megszerzett tudást (ami néha
bizonytalan) továbbadja, hanem igenis a saját madarain végez megfigyeléseket,
velük törödik. Tehát a számítógép billentyűzetének verése helyett én most
megyek a madarakhoz.
Ugrás a tetejére