Kedves Dóra!
Eloször is szeretném elmondani, hogy mennyire örülök ennek a honlapnak. Végso
elkeseredésemben fogtam hozzá az interneten való keresgetésnek és csodák
csodájára rábukkantam erre a nagyszeru alkotásra. Hát nagyon köszönöm, rengeteg
hasznos dolgot tudtam meg annak ellenére hogy már több könyvet is
áttanulmányoztam.
Örülök, hogy tetszik a lap. Kezdetben, amikor elkezdtem csinálni pontosan az
mitívált, amiről írtál: kevés és szegényes a hazai irodalom.
Az ok amiért a papagájos oldalakat kerestem az interneten az, hogy másfél évvel
ezelött vettem egy Kis Sándor papagájt, aki a kezdetek kezdetén hasonló
viselkedési jegyeket mutatott, mint amiket Te is leírtál az idomítás
fejezetben. Amikor elhoztam a kereskedésbol napokon keresztül csak körbe körbe
járkált a kalitkájában, alig evett, ha egy kicsit is közeledtem hozzá
verdesetta szárnyaival és égtelen rikácsolásba kezdett. Néhány hónap!!! (ami
szerintem igen hosszú ido) kezdett megnyugodni, viszon o nem fejlodik egy ideje
bárhogy is próbálkozom. Szemmel láthatólag ideges és fél még mindig amikor
közelebb megyek hozzá. A kezembol már eszik, de ennél többre nem igazán
hajlandó. Már próbáltam kiengedni a ketrecébol, ami természetesen nem okozott
gondot, de a visszazárás az igen nagy fejtörést okozott, mert bár éhes volt
lopva kicsipegetett egy két magot a tálkájából, és amint egy apró mozgást
észlelt mint a villám már kint is volt újra a szobában. Végül különbözo
cselekkel sikerült betessékelnem, de azóta nem tud
om kiengedni, hiszen nem bizom abban, hogy vissza is megy.
Ismerős probléma. A kis-Sándor papagájok roppant nehezen szelídülnek. Az, hogy
a kereskedők csodálkoztak, csak a hozzá nem értésüket mutatja. Ennek a fajnak
szinte a legnehezebb a bizalmába férkőzni, roppant sok türelemre és még nagyobb
kitartásra van szükség. Nekem is voltak kis-Sándorjaim, én 4 hónap alatt azt
sem tudtam velük elérni, hogy ne kezdjenek rémült menekülésbe, ha közeledek a
kalitjukhoz.
Szóval, ha már végképp csődöt mondott minden próbálkozás, akkor próbáld meg a
következőt: este vegyél ki akalitból minden eleséget. Reggel általában a
madarak már éhesek, alig várják , hogy a reggelihez jussanak. Ekkor kezdjed el
kínálgatni valamilyen csemegével a kalit rácsán keresztül. A fontos, hogy ne
add fel, ugyanis ha a madár rájön, hogy ha nem csinál semmit, akkor egy idő
után úgyis kap enni, akkor véged. Éppen ezért ezt érdemes hétvégén csinálni,
akkor van rá időd (hogy mennyi? Nekem az első ilyen másfél órámba telt). Ha így
nem jutsz eredményre, akkor (itt gondolom az érzékenyebb lelkű olvasók
felhördülnek) nyújtsad meg az éhezés idejét, akár annyira is, hogy csak késő
délután kezded kínálgatni ( a madarat ez természetesen nem károsítja). A lényeg
az, hogy a madárban kifejlődött gátat valahogy le kell dönteni, ebben segíthet
az éhség. Próbálj ezen kívül minél többet a társaságában tartózkodni,
foglalkozni vele (ez most csak beszélgetés persze, illetve, ha már egyszer
elfogadta a kezedből a csemegét, akkor kínálgatás). Kiengedni egyelőre még nem
kell.
A másik gondom vele az (bár lehet hogy ez teljesen normális viselkedés), hogy
mindent játékot szétszed, amit berakok neki legyen az fából vagy muanyagból,
addig piszkálja amig ki nem tudja dobálni a ketrec rácsai keresztül. Néha úgy
tunik mintha örjöngene és harcolni akarna velem.
A kis-Sándornak igen erős rágási kényszere van. Ezen kívül , ha mindent kidob,
az azt jelenti, hogy elfogadta a ketrecét, sajátjának tekinti és a szerinte nem
oda való dolgokat kidobja, magyarul takarít. ÉRdemes elérakni gyümölcsfák
gallyait, fenyőtobozokat a rágási kényszer enyhítésére. Ezen kívül még
viszonylag jó szórakozást is nyújt a madárnak. Papagájjátékot viszont most még
ne rakj a kalitba, legyél Te az egyedüli társasága a madárnak.
Lehet hogy túldramatizálom a helyzetet, de már annyira várom, hogy közel
kerüljünk egymáshoz és jó barátságban legyünk.
Nem dramatizálod túl, csak éppen beleválasztottál és sikerült az egyik
legnehezebben szelídíthető fajt kifognod. Elkeseredni viszont nem kell,
lehetetlen nincs és ha őt sikerül megszelídítened, akkor már egyetlen másik
madrá sem okozhat gondot. A lényeg, türelem kedvesség és kitartás. A madarad
előbb- utóbb mindenképen feléd fog fordulni, mert Te vagy az egyetlen társa.
Csak a bizalmát kell ehhez megnyerned. Gerald Durrell írásaiból kitűnik, hogy
volt olyan állatja, amelyiknél ez kerek egy évig tartott. Pedig ő egyáltalán
nem volt mondható ügyetlen, avagy állatokhoz nem értő embernek. Ráadásul ő
vadon befogott állatokkal dolgozott, míg a tiéd fogságban született.
Kedves Dora!!
En Lang Kati vagyok es azert irok Neked, mert nagyon szimpatikus, ahogy kuzdesz
ezert az imadnivalo kis madarkaert. Bizony olvastam a papagaj.lap.hu-ban egy
"kedves" Kis Sanyi tulajdonost, aki a HANGJA! miatt visszavitte a kereskedohoz
a madarait. Remelem nem vesz tobb papagajt!
Nekem negy hete van Sanyim es azt hittem, hogy o a vilagon a legfelenkebb
madarkaja. Most mar tudom, hogy nem!
A lap valoban csodalatos es en is halas vagyok a Sanyinak!
Ne haragudj, hogy kozbeszoltam, de nagyon izgulok erted, hogy sikeruljon,
amiben biztos vagyok, mert ilyen kedves Embernek sikerulnie kell!!
Drukkolok ertetek, szia:Kati
|