Készítette:Zsuzsa
Dátum:2003.01.14, Kedd 21:58
Címszó:Nimfa, egyedül.
Kategória:egyéb
A téma összes bejegyzése



(Összesen 9 bejegyzés)


2003.06.16 07:50 Válasz: Nimfa rosszat álmodik? (Tatai Sándor)
Kedves Zsuzsa,

Ilyen éjszakai megriadás elő szokott fordulni a madaraknál, igaz eléggé ritkán.
Lehetséges, hogy a Te madaradra jótékony hatással lenne valami egészen halovány
kis fény éjszaka, hogy ne legyen teljesen sötétben, ugyanakkor tisztában legyen
azzal, hogy most éjszaka van. Én javaslom, hogy ameddig ilyen tünetek vannak,
ne legyen a madár egyedül szabadon eresztve a szobában. Az általad leírtak
nekem epilepsziás rohamra hasonlítanak, de ez természetesen nem diagnózis.

Sziasztok!

A nimfánk az utóbbi hétben kétszer is megjátszotta, hogy este, miután
szokásához híven
evett és főként ivott, nyugovóra térés után (miután mi is lefeküdtünk, és
teljes csend van a lakásban) elkezd a kalitkában repdesni. Teljesen megvadul,
vergődik, és ha átmegyek és felkapcsolom a lámpát, akkor sem tud megnyugodni,
sokat kell beszélni hozzá, és akkor legalább a vergődést abbahagyja, majd
teljesen mereven néz maga elé, nem tudjuk semmivel sem kizökkenteni ebből. A
szokásos "lefektetési" ceremónia abból áll, hogy beteszem a helyére, kicserélem
az ételét és az italát, a friss vízből azonnal iszik, esetleg ha van gyümölcs,
eszik belőle, majd rázárom a kalitkaajtót, behúzom a függönyöket (vékony a
sötétítő, tehát hajnalban kap egy kis halovány fényt), majd lekapcsolom a
lámpát. MItől vadulhatott meg? Rosszat álmodhat? Nagyon félek, hogy megsérti
magát, vagy valami baja lesz. Ma is, ahogy elmentünk itthonról, ő nyugodtan ült
a szobájában, mire hazajöttünk, a lakás másik felében volt, teljesen
összeborzolt tollakkal. Eddig max. a konyhába repült ki, de oda is csak akkor,
ha mi ott voltunk.
Nagyon köszönöm, ha valaki kisegít válasszal.
Zsuzsa


2003.06.15 00:53 Nimfa rosszat álmodik? (Zsuzsa)
Sziasztok!

A nimfánk az utóbbi hétben kétszer is megjátszotta, hogy este, miután
szokásához híven
evett és főként ivott, nyugovóra térés után (miután mi is lefeküdtünk, és
teljes csend van a lakásban) elkezd a kalitkában repdesni. Teljesen megvadul,
vergődik, és ha átmegyek és felkapcsolom a lámpát, akkor sem tud megnyugodni,
sokat kell beszélni hozzá, és akkor legalább a vergődést abbahagyja, majd
teljesen mereven néz maga elé, nem tudjuk semmivel sem kizökkenteni ebből. A
szokásos "lefektetési" ceremónia abból áll, hogy beteszem a helyére, kicserélem
az ételét és az italát, a friss vízből azonnal iszik, esetleg ha van gyümölcs,
eszik belőle, majd rázárom a kalitkaajtót, behúzom a függönyöket (vékony a
sötétítő, tehát hajnalban kap egy kis halovány fényt), majd lekapcsolom a
lámpát. MItől vadulhatott meg? Rosszat álmodhat? Nagyon félek, hogy megsérti
magát, vagy valami baja lesz. Ma is, ahogy elmentünk itthonról, ő nyugodtan ült
a szobájában, mire hazajöttünk, a lakás másik felében volt, teljesen
összeborzolt tollakkal. Eddig max. a konyhába repült ki, de oda is csak akkor,
ha mi ott voltunk.
Nagyon köszönöm, ha valaki kisegít válasszal.
Zsuzsa


2003.03.21 20:44 Válasz: Válasz: Nimfa, egyedül. (Anonymous)
Helló mindenkinek!

Nagy-nagy türelemmel, de sikerült ránevelnem a madárkát, hogy fogyasszon
gyümölcsöt, ráadásul
csakis kizárólag a kezemből hajlandó megenni. Viszont mostanában rájött, hogy
magától kirepül a szobából a konyhába, ahol a hűtő tetején van egy nagy
sörösdoboza. Ezt csak azért nem szeretem, mert
aranyos, de ha betéved a nagyszobába, általában nekimegy az ablaknak. Bezárni
meg nem szeretjük a kisszoba ajtaját, mert akkor nem hall és nem lát minket, és
olyankor teljesen magába van roskadva.

Mindenkinek további sok szerencsét kívánok a papagájtartáshoz!


2003.01.16 19:44 Válasz: Válasz: Nimfa, egyedül. (Zsuzsa)
Kedves Don, Kriszta és Szisza!

Köszönöm a kedves válaszokat. Immár kicsit bizakodva nézek a jövő elébe,
és megpróbálok minél több időt együtt tölteni Tubival (a nimfával), és
remélem, hogy a sok türelem meghozza gyümölcsét!

Üdv mindenkinek
Zsuzsa


2003.01.16 19:44 Válasz: Válasz: Nimfa, egyedül. (Anonymous)
Kedves Don, Kriszta és Szisza!

Köszönöm a kedves válaszokat. Immár kicsit bizakodva nézek a jövő elébe,
és megpróbálok minél több időt együtt tölteni Tubival (a nimfával), és
remélem, hogy a sok türelem meghozza gyümölcsét!

Üdv mindenkinek
Zsuzsa


2003.01.15 17:40 Válasz: Nimfa, egyedül. (Szisza)
Szia Zsuzsa!

Nekem is volt még régebben két nimfapapgájom, akiket ajándékba kaptam egy
erdésztől. A fiú az elején nagyon vad volt (állítólag az erdőben fogta be),
mindenkire fújt és egyfolytában csípett. A szegény kutya is póruljárt vele,
mikor barátkozni akart. A lány ezzel szemben nagyon félt. Ha közelítettünk
hozzá hanyat-homlok menekült.

Nagyon sok időre és türelemre volt szükség, hogy a két madárkát megfelelően
kézhez tudjuk szoktatni. A fiú annyira megszelidült a végén, hogy akár meg is
foghattam, akkor sem csípet meg. Apukámat rajongásig szerette, ha kivettük a
vállára ült, folyamatosan bújkált hozzá és nagyon szépen fütyült neki. De még
így is előfordultak néha "balesetek". Az idegenekkel szemben azonban továbbra
is vad volt, ha valaki nálunk volt vendégségbe, soha nem tudtuk kiengedni, mert
általában megtámadta őket. A lánynál sikerült elérnünk azt, hogy ne repüljön
el, ha odamegyünk hozzá, azonban soha nem állt rá a kezünkre.

Annak ellenére, hogy ők ketten voltak, sőt volt még egy hullámospapagáj is
mellettük, valamint állandóan volt valaki a szobában a családból, így is
hangosak voltak. Megtanulták a tűzoltóautó szirénázását utánozni és azt nagyon
lelkesen gyakorolták is. Ez nagyon kellemes élmény volt. Persze a mostani
NagySándor papagájom hangját még hárman együtt sem tudták túlszárnyalni.

Sok türelemmel és kitartással biztos visszanyeritek a bizalmát.

Vigyázzatok magatokra és a madárkára.

Szilvi


2003.01.15 13:12 Válasz: Nimfa, egyedül. (Don)
Hi!

A nimfa elég jól szelidül, sok türelem, kellő kitartás csodákra képes. Az enyém
immár 16 éves, és teljesen szelíd, bár a kezemet néha nekem is megcsípi, dehát
ha jól kiismereitek majd egymást, elkeülhetőek az ilyen balesetek.

Visítozás. Az enyém akkor sipítozik, ha a látóterében vagyok, és nem jöhet ki a
kalitkából. Ugyanúgy, mint a kakadum, csak ő pár decibellel hangosabban műveli.
A kakadut még csak el lehet hallagattatni, a nimfát vagy ki kelle engedni, v.
beviszem egy szobába kalitkástól, ahol nem lát senkit.

Amúgy nagyon kedves madár, rendkívül igényli a társaságot, jól kijön az
ismerőseimmel, elüldögél órákig a vállamon, v. az ajtó tetején, csak legyek a
látóterében. fiatal korában még ezt-azt megrágcsált, nagy bosszúságomra, persze
ezek a károk most már inkább csak mosolyogtatók, mióta Bonifác (a kakadu) is
teljes erővel hozzáfogott a lakás mielőbbi amortizációjához.

Szép napot Nektek!


2003.01.15 10:33 Válasz: Nimfa, egyedül. (Kriszta)
Kedves Zsuzsa!

A mamámnak van egy 3 éves Nimfája, aki szintén egyedül nőtt fel. Őt kézzel
nevelte a tenyésztő, így mikor hazavittük, nagyon szelíd volt. Sok időt tölt a
mamámmal, sok szót és éneket tud, de ő is szokott visítozni, és sajnos nagyokat
csíp. Ha olyan kedve van, akkor odabújik édesanyám fejéhez és lehet
szeretgetni, de ha elege van a simogatásból, jó nagyont csíp (kicsit egyoldalú
kapcsolat). Mivel a mamám mindig rászólt a csípéskor, hogy "nem, csúnya!", ő is
alkalmazza a kifejezést, miután megcsípett.
Szóval azt mondhatom, hogy amilyen szelíd volt, most olyan hóbortos, és sajnos
a mamámnak is szokott vérezni a keze a kis kedvencétől és élvezzük a
visítozását is időnként (főleg, ha nem lát valakit maga körül).

Szia,

Kriszta


2003.01.14 21:58 Nimfa, egyedül. (Zsuzsa)
Kedves Sándor!
Van egy kb. háromnegyed éves nimfa papagájunk, az állatkereskedésben elvileg
"hím"nek
határozták meg. Hazahoztuk, és pár nappal rá sajnos egy teljes egész napot
egyedül kellett
hagynunk. Mire hazaértünk, addigra a madárkának kikezdte a lábát a
kereskedésben
vásárolt kalitka, ugyanis a rácsok az illesztésnél nagyon élesek voltak (ezt
sajnos
későn vettük észre). Vasárnap lévén három órás szaladgálás után találtunk
állatorvost,
aki lekezelte a madarat. Ezalatt számtalanszor volt meg/lefogva, és szerintünk
a kezelés végére kapott egy enyhébb sokkot. Azóta ugyan annyit már elértünk
nála, hogy
rálép az ujjunkra, de valahányszor feléje nyúlunk, mindig sziszeg és felénk
kap. Ilyenkor ugyan nem ccsíp nagyot, de ha ki van engedve (mindennap, amikor
hazaérünk, kiengedjük), akkor
nem egyszer csípett már meg úgy, hogy vérzett az ujjam. Lesz-e valaha is
nagyobb bizalommal
felénk, van-e még esély arra, hogy egyszer a kezemre üljön?

Másik kérdésem: külön szobában tartjuk, egy szekrény tetején, hogy mindent
láthasson, és
hogy könnyen kirepülhessen. Ha hazaérünk, a nyitott ajtón keresztül látja, hogy
jövünk-megyünk
és hallhat is minket. Hazaérkezésünk után tíz perccel elkezd énekelni, de
mostanában elég gyakran
(legfőképpen mikor hétvége van, és egész nap otthon vagyunk) visít, magas, éles
hangon.
Ez mitől lehet? Van-e ahhoz köze, hogy egy hónapja még az előszobában ült, ahol
kevesebb
fény volt, és kevésbé meleg, mint a szobában (az előszobában persze jobban
látott minket)?

Köszönöm a választ előre is.
Zsuzsa
Ugrás a tetejére