Már írtam a rozella, általam tapasztalt hangutánzási képességéről.
Amig tuti cáfolat nincs rá, addig továbbra is az a véleményem, hogy a rozella,
a legtöbb ausztrál laposfarkúhoz hasonlóan, nem fog emberi hangon beszélgetni.
Az említett kis-sanyit például már az ókori Rómában is mint beszélő papagájt
tartották.
Több, mint tíz éve kelt nálam az első rozella fióka, ami ez okból kifolyólag
kivételezett helyzetbe került a többiekkel szemben.
A vele való foglalkozás leginkább abban merült ki, hogy állandóan a közelemben
tartózkodott.
Először az általam kiadott füttyöket adta vissza, később a tévéből, rádióból
hallott dalokat is egész ügyesen kottázta füttyre.
A kommunikáció is különféle füttyjelekből állt nála, egyedi módon hívogatott és
a hangulatát is jól tükrözte, hogy a Rákóczi-indulót fújja, vagy csak bánatosan
füttyent egyet. Tehát a madarad kommunikálhat szavak nélkül is.
Azóta is a rozella-félék a kedvenceim, tarkaságuk, kellemes hangjuk miatt.
Jelenleg is kb. 15 tenyészpárom van, különböző alfajokban és színekben. Van
olyan pennantom, ami tenyészmadár léttére tépi a volier drótját ha meglát és a
fajra egyáltalán nem jellemző hangokat ad ki, de azoknak is a fütty az alapja.
Sok sikert a rozelládhoz.
Üdv: Sanyi
|