Már írtam a rozella, általam tapasztalt hangutánzási képességéről. Amig tuti cáfolat nincs rá, addig továbbra is az a véleményem, hogy a rozella, a legtöbb ausztrál laposfarkúhoz hasonlóan, nem fog emberi hangon beszélgetni. Az említett kis-sanyit például már az ókori Rómában is mint beszélő papagájt tartották. Több, mint tíz éve kelt nálam az első rozella fióka, ami ez okból kifolyólag kivételezett helyzetbe került a többiekkel szemben. A vele való foglalkozás leginkább abban merült ki, hogy állandóan a közelemben tartózkodott. Először az általam kiadott füttyöket adta vissza, később a tévéből, rádióból hallott dalokat is egész ügyesen kottázta füttyre. A kommunikáció is különféle füttyjelekből állt nála, egyedi módon hívogatott és a hangulatát is jól tükrözte, hogy a Rákóczi-indulót fújja, vagy csak bánatosan füttyent egyet. Tehát a madarad kommunikálhat szavak nélkül is. Azóta is a rozella-félék a kedvenceim, tarkaságuk, kellemes hangjuk miatt. Jelenleg is kb. 15 tenyészpárom van, különböző alfajokban és színekben. Van olyan pennantom, ami tenyészmadár léttére tépi a volier drótját ha meglát és a fajra egyáltalán nem jellemző hangokat ad ki, de azoknak is a fütty az alapja. Sok sikert a rozelládhoz. Üdv: Sanyi
|