Ha a kézzelnevelt királypapagájt nem csak megtömik kézzelnevelés címén, de foglakoznak is vele, az éppen úgy szelíd marad, mint egy amazon, vagy afrikai rövidfarkú. Foglalkozás híján, nem megfelelő bánásmód mellett utóbbiaknál kevésbé lesz távolságtartó, vagy csipkelődős.
Az említett sárgatorkúra is hasonlók vonatkoznak szelídítés tekintetében, bár "értelmi" szintje szerényebb. A rozellák, pennantok szelidítésének buktatója a félénkségük, de ne felejtsük el, hogy nem visítanak, nem rágnak, vagyis számos előnyük van szobamadárként egy un. nagypapagájhoz képest. Mint a legtöbb madár, a papagájok sem szeretik a símogatást, így a tarkó és fejvakargatáson túl többségük nem igényli az érintést. Egy jákó is odakap, ha nem kívánt testtájékot akarnánk simogatni és ez azért nem kicsit kellemetlenebb, mintha egy királypapagáj tenné.
A megfogást nagyon kevés egyed tűri el, inkább a kézreléptetést kellene megszoktatnod vele.
Ha meg akarod fogni, használj kesztyűt. Ha szükséges, ennek látványa is elég lehet a későbbiekben a fegyelmezéséhez. Arról nem beszélve, hogy mivel innentől kezdve neked nem fáj a csípés, a madár is kevesebbet csipked, te meg kiélheted ingeredet a megdögönyözésére.
De mondjuk a barátomnak mondhatom, mert ugy látom hogy szeret minket. Csipedi a szankat, ijesztget, kilopja a kaját a tányérunkbol, rarepül a fejünkre, nyakát rázza amikor hazajöbvünk és énekelget nekünk örömében, utánozza a füttyeinket, meg azt is megtanulta hogy HELó, csak megfogni nem engedi magát.
|