Szia!
A dió ok., de igen magas az olajtartalma, így túl sokat ne egyen!
A XX. sz. első felében az etológusok közt vita volt arról, hogy az ösztöncselekvés finomodik-e a tanulás folyamán, azaz van-e bármiféle szerepe a tanulásnak az ösztönös viselkedéstípusokban. Egy híres kísérlettel igazolták, hogy semmi szerepe nincs a tanulási folyamatnak az ösztönös cselekvésekben:
Egyidős galambfiókák egyik csoportjának lekötötték a szárnyát, a másik csoportot hagyták szabadon "repülni tanulni", azaz bukdácsolhattak kedvükre esetlenül csapkodva. Mikor ez a csoport már elég jól tudott repülni, feloldották a lekötött csoport szárnyát, akik a várakozásnak megfelelően pont ugyanolyan jól repültek, mint a társaik. Azaz a kezdeti esetlenség nem a tapasztalat hiányából fakadt, hanem az ösztöncselekvést lehetővé tevő idegrendszeri struktúrák fejletlenségéből. Ezek érése pedig csak az életkortól függött, nem pedig a madár tapasztalataitól. Ez a kísérlet pontot tett a vitára, és azzal, hogy sikerült tisztázni, hogy az ösztönös viselkedésben semmi szerpe a tanulásnak, olyan irányban indulhatott el az etológia fejlódése, melynek eredménye számos Nobel-díj.
Persze a legtöbb cselekvéssor a kedvenceinknél kombinálódik az ösztönös és tanult elemekből, pl. a táplálékszerzés, így, pl. ha a papagáj megtanulja, hogy a legkönnyebb diót törni, a későbbiekben már sokkal gyorsabban megy neki a dolog.
Donát
|