Sziasztok!
Köszönöm a hozzászólásokat, de úgy tűnik az lesz a legjobb, ha saját magam
fogom kitapasztalni a dolgokat. Feró igazad van! A tenyésztők tényleg mást sem
csinálhatnának, csak manikürözhetnének egész nap. A vastag ülőrúd nálunk is
megvan, sőt időszakonként berakjuk neki a csiszolópapírral bevontat is. Egy
kicsit hosszúnak találom a körmét, de nem hegyes, így nem szúr, ha rajtam van.
Úgy tűnik őt sem zavarja a mozgásban.
Amiért kérdeztem Tőletek a dologról csak azért volt, mert nem tudom mi a
normális hossza a körömnek. Láttam már nimfát akkora körömmel, hogy majdnem
körbeérte az ülőrudat, illetve a tenyésztő mutatott olyan nemespapagájt,
amelyiknek a csőre nőtt túl. Ezek a mi "esetünkhöz" képest extrémek, egyszerűen
csak az szerettem volna megtudni, mi a legjobb a madárnak.
Csilla! Köszönet Neked is! Nagyon cuki a Kongo! :-) És a jákós történet is
nagyon tetszett. Ez is csak azt bizonyítja, hogy az állatok csak ritkán teszik
azt, amit elvárunk tőlük. Nagyon örülök, hogy már beszél egy kicsit és a
napokban, amikor először repült a kezemre, szinte elolvadtam az örömtől.
Napok-hetek kérdése és ez természetessé válik. Mi vigyázunk arra, hogy ne
repülhessen el, soha nem nyitjuk ki az ablakot a szobában (és a lakásban sem),
amikor ő kint van.
üdv. Tamás
u.i.: Majd én is felteszem a fényképét. És ha lefényképeztem és beszkenneltem,
akkor majd a szobai ülőfáját is. Nagyon klassz.
|