Vörös lóri

Teljes oldal frame nélkül


(Thomas Arndt: Lexicon of Parrots)
Rendszertani besorolás:
Lórifélék --- - --- Vörös lórik
(Loriidae --- - --- Eos)


Angol neve: Red Lory

Latin neve: Eos bornea
(jelenlegi, illetve korábbi elnevezések)

Német neve: Amboina-Rotlori

Származási hely: Az indonéz szigetvilág: Amboina Saparua, Buru, Ceram, Cerambaut és Watubela, valamint a Kai-szigetek

Testnagyság (Fejtetőtől farokvégig mérve) : 31 cm

Nemek megkülönböztetése: Ivari kétalakúság nincs. A fiatal madarak alapszíne fakóbb vörös, testtollaik bázisa szürkés, belső szárnyfedőiken kék nyomokkal, hasi tollaik szegélye kék. A nagyon fiatal madarak csőre fekete. Hét hónapos korukban színesednek ki.

Fészkeltetés: 25 x 25 x 35 cm-es faodú (Lengyel szerint 25x15x40 cm, 11 cm-es röpnyílással). A költés idejére a költőpárokat válasszuk külön. A fészekkontrollt jól tűri. Évente akár háromszor is költhet. Fogságban a költési időszaka áprilisban szokott kezdődni. A költés alatt már az első naptól fokozott állati fehérje ellátásról kell gondoskodnunk.

Tojások száma: Általában 2, ritkábban 3 db

Kotlási idő: 26 nap

Kirepülési idő: 7 - 9 hét. A fiatalokat a kirepülést követő negyedik héten ajánlott a szülőktől elválasztani, mert megtámadhatják azokat.

Etetés: A lórik az ún. lágyevõ kategóriába tartoznak, tehát a "normál" papagájeleség nem adható nekik. Fõleg nektáron, pollenen, gyümölcsön, apró rovarokon élnek, itthon lágyeleséggel szokás õket etetni, melyek keverési aránya a Tartás, idomítás címszó alatt tekinthetõ meg. Az így etetett madarak sokkal nagyobb odafigyelést igényelnek, mint a magevõ fajok. Vigyáznunk kell, hogy az eleség a melegben ne romoljon meg, a tisztaságra fokozottabban kell ügyelni, stb., ezért a lágyevõ fajokat csak tapasztalt madárkedvelõknek ajánlom.

Tartás, elhelyezés: A lórikra általánosságban igaz, hogy nagy a repülési igényük, ezért kalitkás elhelyezésük általában nem jöhet szóba. Ha mégis kalitkás elhelyezés mellett döntünk, akkor madarunknak rengeteg mozgási lehetőséget kell biztosítanunk. A faj számára a szakirodalom 2 x 1 x 2 m -es belső röpdét javasol, 4 x 1 x 2 m-es külső röpdével kiegészítve. A minimális volier méret számukra 150 x 100 x 100 cm-es. A volier alsó fele mosható, egységes felület legyen (üveg, csempe, mûanyag). Rágni nem szokott, mivel a csõre nem túl erõs, ezért nem kell annyira "strapabíró" voliert építeni neki, mint a magevõ fajoknak. A voliert hetente kell takarítani (átmosni), az aljára homok helyett inkább tõzeget terítsünk, vagy alul a tálca felett is legyen egy drótháló. A madarunk számára minimum 10°C -os hőmérsékletről kell gondoskodnunk, a külső röpdébe csak szép időben engedjük ki. Kifejezetten aktív, hangos madár, főleg reggel és este hangoskodik sokat. Kíváncsi, de amellett félénk madár, beszédutánzási képessége nincs.

Egyéb tudnivalók: Eredeti élőhelyén a partvidéken és az alacsonyabb hegyek között egyaránt előfordul, 20 vagy több fős csoportokban. Különösen az Eugenia és az Erythrina virágzó ágain tartózkodik szívesen és ezek nektárját, virágporát fogyasztja eléggé nagy lármával. Költési időszaka szeptemberben kezdődik, mikor magas fák odvaiban költ.

Alfajok:
Három alfaja ismeretes: Felhasznált irodalom: Dr. Romhányi Attila: A Föld papagájai, Lengyel Tibor: Madárbarát lexikon, Thomas Arndt: Lexicon of Parrots
2007.01.21 19:58
Vissza a főlapra