A következő teendő a környezeti tényezők megfigyelése. Ha megoldható a madarak a saját kalitjában vizsgáljuk meg először. Eközben figyelhetjük meg a tartási körülményeket, a tisztaságot, a berendezési tárgyak, ülőrudak állapotát, az etető- és itatóedények elhelyezését, a fajonként különböző szemcseméretű kavics jelenlétét vagy hiányát, az ürített bélsár mennyiségét és minőségét, regurgitált magok esetleges jelenlétét, az elhullajtott tollak minőségét, rendellenes mennyiségét.
A vizsgálat ideje alatt a lehetőségekhez képest próbáljunk meg viszonylag nyugodt körülményeket teremteni, hogy madarak természetes magatartást tanúsítsanak.
Az általános állapot vizsgálatakor elsősorban a madár fejlettségét, tápláltságát, környezetéhez való alkalmazkodását, reakcióit figyeljük meg. A felborzolt tollazat, a zárt szemrés, a kalitka alján való gubbasztás, a lábak egyenletlen terhelése, a váladékos szem-, orr és kloákanyílás, a csapzott tollazat a csőr környékén, a nehezített légzés, a farok billegése, a szárnyaknak a testtől való eltartása vagy aszimetrikus tartása, a mozgáskoordinációs zavarok, a megnagyobbodott vagy duzzadt testrészek, a rendellenes vedlés stb. mind betegségek diagnózist elősegítő tünetei lehetnek.
A madarak kifogását a kalitból a faj méreteihez igazított módszerrel végezzük. Kistestű énekesmadarat illetve papagájt a kalitka egyik sarkába szorítva vesszük kézbe, míg a nagyobb testű madarakat, papagájokat bőrkesztyű vagy törölköző segítségével fékezzük meg a fej, majd a lábak megfogásával. Szelíd madarak kézbevételére alkalmanként igénybe lehet venni a gazda segítségét is.
Vizsgálathoz a kistestű madarakat hátfekvésben kell tenyérbe venni, miközben kezünk hüvelyk- és középső ujjával rögzítjük a madár fejét az állkapocsízületénél, mutató ujjunkkal pedig a fejtetőnél fogva, tenyerünk szélével pedig a madár testét és szárnyait tartjuk mozdulatlanul. Néhány beavatkozásnál, illetve nagytestű papagájnál, ragadozó- és egyéb vadmadárnál szükség van segédre, aki a madár fejét az említett módon az egyik kezében tartja, míg a lábakat másik kezével rögzíti.
A beteg vizsgálata legyen gyors, de kíméletes. Végighaladhatunk egy megszokott séma szerint a test egészén, de még jobb, ha célirányosan keressük a probléma okát, ezzel is csökkentve a szükségtelen stressz mennyiségét.
Megtekintéssel vizsgáljuk a kültakaró képleteit (Bőrt, tollazatot, csőrt, karmokat), a testnyílások környékét, a szájüreget, a látható nyálkahártyákat. A szabad szemmel végzett megtekintés mellett segédeszközként használhatunk egyszerű nagyítót, otoszkópot.
A leírt módon rögzített madár begytájékának és hasának áttapintását az egyed nagyságának és általános állapotának megfelelő erővel kell elvégezni. A kórisme felállítása, valamint a betegség kórjóslatának megítélése során nagy jelentőségű az adott egyed testtömegének illetve tápláltsági és izmoltsági állapotának ismerete. A kondícióra legpontosabban a mellizmok alapján lehet következtetni. Igen gyengén táplált madarak esetében a mellcsonti taraj éles képletként emelkedik ki. A has áttapintása során egészséges madarak esetén csak az izmos gyomor ( a mellcsont bal oldalától caudalisan) és a fancsont (kétoldalt) ismerhető fel önálló képletként, nőivarú madaraknál tojásrakási szezonban esetenként egy-egy tojás is kitapintható (a medencetájékon). Tapintással tájékozódunk a testfelületen helyezkedő duzzanatok állapotáról és a végtagok csontjainak, ízületeinek rendellenességéről.
Fonendoszkóp segítségével vagy kisebb fajok esetében szabad füllel végzett hallgatózás során a légzési zörejek illetve a szívritmus zavarai ítélhetők meg.
Az egyes szervek, testtájékok részletes vizsgálata során a következőkre vagyunk figyelemmel:
A nagyobb állományokban tartott madarak vizsgálata némileg eltér a fent leírtaktól. A vizsgálat a csoport megfigyelésével kezdődik, ki kell deríteni milyen a betegség megoszlása (faji, ivari, korral összefüggő különbségek), melyek a megtekintés segítségével megfigyelhető jellemző tünetek. Eközben természetesen a röpdét is szemügyre vesszük (megvilágítás, szellőztetés, berendezési tárgyak, fészkelési lehetőségek, etetési- és itatási mód, kisragadozók, macskák, rágcsálók, verebek bejutásának lehetősége, stb.). Ha a szabadon mozgó madarak megfigyelése alapján a betegség nem differenciálható egyértelműen, néhány (klinikai tüneteket mutató) egyed befogását és az előzőekben vázolt részletes vizsgálatát is el kell végezni. Vizsgálat során gondolni kell arra, hogy nagyobb létszámú csoportokban, tenyészetekben vagy párban tartott madarak esetében az általános betegségtípusok mellet viszonylag gyakrabban fordulnak elő parazitás fertőzések, valamint vírusos megbetegedések, mint az egyedileg tartott állatok között.