Készítette:Kakadu
Dátum:2005.06.10, Péntek 14:33
Címszó:Begyszonda
Kategória:Etetés
A következő esetet tanulságossága miatt mesélem el.
Két kis kakadu fiókát nevelek kézzel. Négyóránként etetem őket, egészen e hét elejéig minden rendben is zajlott. Hétfőn vettem észre, hogy a kisebbiknek a begye nem ürül ki rendesen. A másik már rég tápért tátogott, ő meg csak egyre kedvtelenebbül lógatta a fejét. Nagyon megijedtem, próbáltam tanácsot kérni, állatorvost keríteni. Hát ez utóbbi nem volt túl egyszerű, innen-oda, onnan pedig amoda irányítgattak. Arra már rájöttem, hogy a fiókának a begyét kellene kiüríteni. Végre találtam is egy állatorvost, aki esetleg elvállalta volna, de csak másnap (!!!). És ezért a műveletért nem kis összeget kért volna, 6.000 Ft-ot, ami persze nem számít, ha ezzel megmenthető az állatka élete. Csak ilyenkor nincsen majd délután, vagy majd holnap. Szerencsénkre nagyszerű segítségre találtam, Deák János személyében. Telefonon értem el először, de azonnal segítségemre sietett. Kocsiba pattantunk, vittük mind a két jószágot, már csak az összehasonlítás végett is. Az idő már igencsak éjszakába nyúlt, de ennek ellenére szívesen fogadtak minket, és azonnal munkához is láttunk. Szegény kicsikémet bizony meg kellett szondáztatni. Már hallottam erről, és az állatorvos is ezt mondta, de ő beszélt kábításról, meg nyugtatóról, meg általános vizsgálatról, miegymásról. Ehhez képest amikor megérkeztünk, már elő volt készítve minden, kamilla lefőzve, szonda, Laktiferm előkészítve, kakaducska gyorsan kézbe, szonda benyel, begy kiöblít, finoman kimos, a kabátomat le se vettem, és a kis csipogó már üres beggyel, a procedúrától kissé méltatlankodva, de láthatóan megkönnyebbülten pislogott rám. A „begymosás” során forgács, meg egy tokos toll(!) is kikerült a jószágból. Az eljárás igen hatékonynak bizonyult, mert – bár otthon egy fikarcnyi tápot sem bírtam beletukmálni (még jó) – most már kajáért gágogott. Nem győztem köszönetért hebegni-habogni, annyira gyors és hathatós volt a segítség. És az állatkát sem úgy kezelték, hogy na, még egy valami, amiről jó bőrt le lehet húzni, hanem igazi szeretettel. Kár, hogy ennek meglepőnek kell lennie… Deák úrtól aztán nagyon sok hasznos tanácsot kaptam, ezekből szeretnék most itt is megosztani párat, hogy más fiókáknak azért mégse kelljen feltétlenül átélniük ezt a kalandot, ha nem muszáj.
1. Először is én forgácsban tartottam őket, amit ezek után nem teszek, mert ha már éhesek, esetleg felcsipegetnek belőle, és már kész is a baj.
2. Aztán külön tettem őket, hogy elkerüljük a nagy mókázások közepette esetlegesen kitépett toll benyelését.
3. Annak szükségessége szerint citromlevet csöppentek a tápba, ezzel segítve az emésztést.
4. Mindig van otthon Laktifermet is, „csodaszer”.
Hazaérve mindenki a maga helyére került, a kakaduk az izgalomtól kimerülve csendes pihenőt fújtak, én meg videó elé vetettem magam, ahol megnéztem Deák János videokazettáját. Bizony megtaláltam benne nagyon szemléltetőn az egész eljárást, nagyon tudom ajánlani mindenkinek, mert adott esetben életmentő lehet.
Ezúton is szeretném megköszönni Deák úrnak a nekünk nyújtott segítséget és sok jó tanácsot, és ajánlani mindenkinek a tenyésztő út videokazettáját, amin egyébként ezen kívül egy csomó hasznos információ és aranyos képsorok is vannak.
További kellemes papagájozást mindenkinek,
Egy hálás kakadu-bébi és családja