Készítette:Don
Dátum:2004.08.24, Kedd 11:13
Címszó:Szárnytollvágás
Kategória:Vásárlás
Hali!

Az én sárgabóbitás kakadum 2 éves múlt, és a hossszú nyári szabadságomra (5 hét) magammal vittem a szüleim kertes házába. Sokáig gondolkoztam, mi lenne a számára a jobb, végül úgy döntöttem, én is megpróbálkozom a szárnytollak vágásával, így belekostólhat legalább a szabad létbe. Nem az asszimetrikus vágást végeztem, ugyanis ő egész eddig tisztában volt vele, hogy tud repülni, ezután lett volna néhány kemény eséses tapasztalata, amely az instabilitás elékerülhetetlen velejárója, ráadásul ez annyira elbátortalanította volna, hogy jó fél év múlva, mire az új evezők kibújnak, már nem is merne próbálkozni a repüléssel. Tehát szimmetrikusan mindkét szárnyon 4-5 kézevező meghagyása után a karevezőkből 7-8-at visszavágtam a fedőtollak szintjéig. Így a repképessége megmaradt, de emelkedni nem tud, tehát állandó felügylet mellett kivihető a szabadba. Így is fennáll némi veszély ugyan, figyelni kell rá!
Az első két próbálkozás után rájött, hogy nem ott landol, ahol eltervezte, így nem is igen próbálkozott többet a repüléssel, ha helyet akart változtatni, néha reggel azért a füves részen szívesen átrepüli a kertet torna gyanánt.
Amúgy váratlanul érte az a sok ismeretlen inger, amelyet a szabadság hozott a számára, az első két nap alig evett, lelapult tollakkal üldögélt, forgatta a fejét szegnéykém minden hangra, de a harmadik naptól már nem lehetett vele bírni, most már állandóan kinn akar lenni, bár még mindig otthonosabban mozog a ház zárt helyiségeiben, ami nem is baj, hiszen a következő 11 hónapot ismét lakásban kell töltenie.

Tapasztalatok, vélemények: A szobamadár, ha már sok időt töltött zárt térben, nehezen szokja meg a szabadságot, nem biztos, hogy egy-egy hónap kedvéért érdemes kivinni a szabadba. Nyilván, ha mostantól kezdve kertes házban élnék, akkor pár hónap múlva már a szobák nem elégítenék ki a térigényét.
A fiatal madár számára jobb, ha megtanul repülni, mégha a repülési ösztöne nem is tud rendesen kibintakozni, hiszen hiába mozog egy nagy testű madár szabadon a lakásban, a széles fesztáv, és a bútorok, falak labirintusa között feszülő inkongruencia miatt számos olyan esetben is mászni fog, amikor vad fajtársai már repülnének. A mellizmoknak mozogni kell, ez a kis testmozgás nagy-nagy energiát igényel, javítja a vérkeringést, immunrendszert... (mint az embereknék a fitness). Az asszimetrikus vágás a legbiztonságosabb, de véleményem szerint egy már repképes madár, miután egyik szárnyából kinyestünk, örökre elvesztheti a bátorságát, hogy valaha is repülni merjen, annyira riasztó számukra az instabilitás.

Szép napot mindenkinek!

Donát
A teljes téma áttekintése.