Téma:
Készítette:Laikus
Dátum:2007.11.25, Vasárnap 5:23
Címszó:Válasz: betegek a madaraim


Szia Andi!
Tisztázni kellene előbb: milyen állomány (faj, fajta, korcsoport, darabszám), melyik állaton vagy állatokon jelentkeztek először a tünetek, milyen előzményekkel (vásárlás, kiállítás, áttelepítés, más állattal való érintkezés, takarmányváltás stb.), ha több állaton egyszerre, köthető-e valamilyen lényeges körülményhez stb., volt-e elhullás stb.
Fentiekből lehet valószínűsíteni, hogy fertőző eredetű vagy takarmányozással összefüggő-e a betegség. Állománybetegségeknél általában ha egyszerre jelentkezik a tünet az állatoknál, az többnyire takarmánnyal, ivóvízzel összefüggő probléma, de itt is tisztázni kell, hogy fertőző eredetű-e (takarmány, ivóvíz), mikotoxikózis (takarmány), toxikózis (ivóvíz, takarmány), beltartalom (takarmány) és az egyéb toxikózisokról sem szabad megfeledkezni.
Ha a betegség tünetei t először néhány állaton vetted csak észre, és csak később jelentkezett állományszinten, akkor az minden bizonnyal fertőző eredetű (vírus, baktérium, gomba, parazita), de a takarmány, ivóvíz fertőzést közvetítő szerepét nem szabad figyelmen kívül hagyni, sőt, mikotoxikózisnál is lehet eltérő érzékenysége az állatoknak, és a beltartalom megváltozása sem feltétlenül jelentkezik egyszerre, mert eltérően tolerálják az állatok, de végsősoron az is a bélflóra felborulásához vezet.
Fontos tisztázni, hogy az antibiotikum kezelésnek volt-e értékelhető hatása, volt-e javulás, később visszaesés stb. Volt-e korábban vakcinázás fertőző betegség ellen, ha igen, mi ellen és mikor. Lett-e behozva idegen állományból állat, ha igen, mennyivel előbb az első tünetek megjelenése előtt, a behozott állat megbetegedett-e, átesett-e hasonló tünetekkel betegségen stb.
Volt-e paraziták ellen kezelve az állomány (férgesség, coccidiosis, stb.). Vannak-e betegséget közvetítő vérszívók, vannak e más bogarak stb., ami egy esetleges fertőző betegség kórokozóját átvihetik. Vannak-e más madarak, háztáji baromfi, nagyüzem a szomszédban, bejárnak-e a vadmadarak az állatok közé, közelébe, szennyezhetik-e a helyüket stb.
Tisztázni kellene, milyen antibiotikumot kapott, itatva volt-e, vagy injekcióban, mert ha nem használt egyáltalán, akkor abból is lehet sokmindenre következtetni .
Ami érdekes, hogy elhúzódó problémáról írsz. Tudni kellene, milyen korúak a madarak, mert ha fiatalok, akkor van-e köze a szikellenanyagok kiürülésének a problémához, tolltüszők fejlődésével, meg lehetne sok körülményt említeni, de egyszerűbb, ha leszűkíted magad a kört.
Általában bakteriális fertőzéseknél, amelyek szeptikémiával járnak, néhány nap alatt elhullanak a madarak. Azoktól is elpusztulnak hamar, amik toxint termelnek. Vírusos fertőző betegségeknél 2-3 hét alatt áthangolódnak, ha közben el nem hullanak, ha másban nem, szekunder bakteriális fertőzésben. Klinikai tünetekben megnyilvánuló parazitózisoknál általában sokáig elvannak, de maguktól nem valószínű, hogy megjavulnak, lesoványodnak, és valamilyen társfertőzésben elpusztulnak, vagy legyengülnek teljesen és elpuszulnak.
A bélsár sokmindenről árulkodhat. Persze megint lényeges, milyen állatfaj, mert aszerint elég változatos lehet. A zöld színt klorofill vagy az epe okozza-e, az emésztetlensége milyen alkotókra vonatkozik stb. A sárga bélsárban vannak-e gázbuborékok, vagy növényi pigmentek okozzák-e színt. Látsz-e véres bélsárt, túlzott húgysavkiválást.
Vannak-e légzőszervi tünetek, van-e orrváladék. Milyen a szaruképletek pigmentáltsága, a tollazata az állatoknak. Milyen az írisze, esetleg bármi más, ami szokatlanul eltér a korábban egészségesnek megfigyelt állatokétól. Ha költenek vagy tojnak, milyen a tojáshéj, befulladt fiókák stb.
Mindenképp vizsgáld meg a madarak környezetét, megcsipkedtek-e esetleg valamit (sok disznövény mérgező), festékkel vagy bármi vegyszerrel kezelt tárgyat. Permeteztetek-e a környezetükben (gombaölőszerrel, rovarírtóval stb.)
Abból, amit leírtál, nagyon nehéz megközelíteni a problémát. Állománykezelésnél figyelembe kell venni, hogy a beteg madár eleve nem iszik, vagy csak minimálisat, nem mindegy, milyen koncentrációban van az antibiotikum a vízbe keverve, s mi tőbb, a még egészségesekre is gondolni kell. Sok vírus szaporodik a bélcsatornában, légutakban, a közös itatók, bélsár fertőzheti a többit. Ha zárt helyen vannak, ráadásul összezsúfolva, a felkavart porral, orrváladékkal könnyen fertőződik a többi. Kérdés, mi az, amit meg tudsz tenni. Betegek elkülönítése, alapos takarítás, fertőtlenítés (hely, eszköz, etető-, itató edények, megfelelő környezet biztosítása (hőmérséklet, páratartalom, pormentesség) segíthet fertőző betegség esetén az átvészeltetésben. Ha gyanús a takarmány, legalább próbaként váltani kéne olyanra, ami biztosan kifogástalan. Az ivóvizük mindenképp hálózati vízvezetékből legyen, ne kútból, akkor az ad némi garanciát.
Érdemes lenne kezelni az egész állományt, de tényleg az a kérdés, milyen állatról van szó. Mindenképp optimális elhelyezést kell biztosítani (megfelelő hőmérséklet, huzatmentes hely), hogy csak az alapanyagcserére kelljen energiát felhasználnia. Ha parazitózis, akkor célzottan lehet kezelni az egész állományt. Az állataid fajának ismeretében, főleg, ha tyúkfélék közé tartozik, vagy van szakirodalma, jól körülhatárolhatók az ismert kórokozók, és a készítmények is.
Bakteriális fertőzésnél ugyancsak járható út, természetesen megint csak az állataid fajának ismeretében, hogy milyen szerrel érdemes próbálkozni. Bélsárból mintát küldeni és tenyészteni fölösleges, mert a bélflórában rengeteg baktérium található, és sok a fakultatív patogén is a hasznos bélflóralakók között, amik csak akkor okoznak probémát, ha szerephez jutnak. Salmonella sp., Campylobacter sp., Escherichia coli, Clostridium sp. és még sorolhatnám. Parazitózisok diagnosztizálása helyett is célszerűbb lekezelni az állományt, ha nem voltak eddig. Főleg azért, mert nem feltétlenül az okozza a tüneteket, amit ki lehet mutatni, és nem feltétlenül oldja meg a jelenlegi problémát.
Azért érdemes szűkíteni a kört, mert a gyógyszerek metabolizmusa megterhelheti a vesét, májat, legyengült állatot meg kár lenne kitenni fölöslegesen ennek. Érdemes azzal megkezdeni a kezelést, amitől a leginkább elvárható a gyógyulás, ezért kellene körüljárni jól az okokat.
És legvégére maradtak a vírusok. Csak átvészeltetés lehetséges. Minimalizálni kell a vírusnyomást, vagyis ha zsúfolt állományról van szó, zárt helyen vannak tartva, szét kellene teríteni, mert a vírusürítők masszívan fertőzik a beteg és egészséges társaikat. Ha bélben szaporodik, rendszeresen takarítani kell, fertőtleníteni, ha a légutakban, akkor szellőztetni is rendesen. Bélsárral ha szennyezik a takarmányt, gyorsan befertőződik az állomány, és a már átvészeltek védettségét is áttörheti és letörheti, ha folyamatosan masszívan fertőződik vissza. Légzőszervben szaporodó vírusnál az itatón keresztül is fertőződhetnek a többiek az orrváladékkal, nem csak levegővel . Van vírus, ami a bélcsatornában is, és a légutakban is szaporodik, de van olyan, ami a tolltüszőben. Lényeges tehát a kórokozók külvilágon való gyérítése a tartási körülmények javításával, ha az kivitelezhető. Bár a madaraknak a C-vitamin nem vitamin, hasznos lehet az ellenálló képességük javításában. Elképzelhető, hogy az ivóvíz savanyításával a vírusok felvétele és a bélben való szaporodása mérsékelhető, vannak direkt ivóvízfertőtlenítő szerek, de 1%-os ecettel is megoldható a dolog. Tyúkféléknél működik az ivóvíz savanyítása, díszmadaraknál feltétlenül szakirodalmi hivatkozásokat kell keresni, beteg állománynál nem célszerű nem kipróbált dolgokkal kísérletezni, ha nem feltétlenül muszáj. Vírusos betegségeknél érdemes az átvészeltetést antibiotikum árnyékban végezni, hogy a legyengült állatok nehogy szekunder bakteriális fertőzésben hulljanak el. Itt is el lehet gondolkodni szereken, melyek használhatók esetleg az állományodban.
Vírusos fertőzőbetegség esetén, ha teheted, csinálj 3 csoportot, különítsd el a betegeket a már egészségesektől , és a még egészségesektől. Akkor csak a betegekre kell leginkább koncentrálnod. A már fertőzésen átesetteket aztán összerakhatod, jó eséllyel a vírusürítés is megszűnik addigra. Persze, itt is az a kérdés, milyen állatokról és milyen tartásmódról van szó. Ha párban vannak, legalább az egészséges párokat különítsd el a betegektől.
Ha értékes állományról van szó, és a probléma mielőbbi megoldásához laboratóriumi vizsgálatokra lenne szükség, akkor célszerű néhány a betegség jellegzetes tüneteit produkáló állatot feláldozni. Az élő, beteg madarat vagy madarakat kiírtás után meg lehet vizsgálni. Lehet bélsárt, orrváladékot, vért is küldeni, de ez nagyban függ az állat testméretétől, kórokozótól. És mintából célzott vizsgálatot kérni nehéz, sokhoz meg nem elegendő esetleg a minta, és a költségek is tetemesre rúghatnak. Hullában az elváltozott szervek makroszkóposan vizsgálhatók, szövettani kép alapján behatárolható, hol van gyulladás, esetleg vírusszaporodás, izolálható a vírus, és jó esetben meg is határozható. Élő, beteg állat esetén kiírtáskor a vért is le lehet venni, miből később szerológiai vizsgálatot lehet végezni. Természetesen egy kis énekesmadárnál gondolni kell arra, hogy pár csepp vért nem tudnak kezelni a laboratóriumok, mindenképp meg kell érdeklődni, minek van értelme. Ha nem értékes az állomány, akkor a legvalószínűbb kórokokat kell mielőbb kezelni, és figyelni a kezelések eredményességét, gyógyulásra való hajlamot.
Direkt nem írtam gyógyszereket, adagokat, nehogy bárki is nekiálljon kezelgetni. Vannak szerek, amiknek teljesen más az adagolása fajonként is a madaraknál, és készítmények sem feltétlenül vannak megfelelő kiszerelésben, és körültekintően kell a hatóanyagokat is átszámolni, különösen, ha valaki humán szereket akar porrá zúzni.
De bármi is legyen a probléma, beteg állományba ne vigyél be új állatot, legfőképp ne egészségeset, de beteget se.
Előzmény: Document Link Icon
A teljes téma áttekintése.